Csoda-csütörtök
Beszámoló a XXIII. Gitármánia és Zenei Továbbképző Tábor negyedik napjáról, 2016. július 28. csütörtök.
Egy ilyen intenzív élményekkel teli helyen, mint a Gitármánia Tábor, a hét közepére kialakul egyfajta rutin, a szó jó értelmében. Az ember már tudja, mennyi idő kell neki elkészülni napi teendőivel, melyik kurzust látogatja majd nagy valószínűséggel a nap folyamán, s persze annál nagyobb az öröm, ha csak úgy becsöppen egy előadásra a kellős közepén, jól földbe gyökerezik a lába, majd széles mosollyal távozik onnan, jólesően meglepődve. Tudja már, hogyan áll helyt a zenekari órán, s bizony, hosszú távú barátságok magja vettetik el ilyenkorra, negyedik nap tájékán.
Reggel jó szokás szerint a hangszeres kezdő és haladó foglalkozásokkal indult a nap, jelen sorok írója Lukács Peta gitárórájába csöppent bele. Miután az elején a mester még arról beszélt, milyen húrokat használ és miért, milyen méretet és márkát – Peta most az Ernie Ball endorsere – következett a különböző érzéseknek a gitárokon való megjelenítésének bemutatója. Mint minden évben szokás szerint, most is érdekes irányt vett a haladó gitáróra, és a technikai dolgok mellett, hogy milyen gitárt, milyen húrt használ, milyen pickup található a gitárjaiban, milyen erősítő-beállításokat mihez használatosak, és az elméleti alapok lefektetésével most már a gitár kifejező használatára terelődött a hangsúly.
Lezajlottak rendben a zenekari órák az ebéd előtti és utáni idősávban egyaránt, csodálatos produkciók születtek ezen a napon is, volt, aki héber népdalt hozott, s akadt, aki József Attila vers-megzenésítéssel készült. Mivel mindenki saját dalt kellett, hogy komponáljon, ennek a kritériumnak ez is megfelelt. A pénteki napra a zenekarok egy sláger az eredetihez minél hűebb feldolgozását kapták feladatul.
Ezután, miközben Pacziga Linda énekkurzusa zajlott a Fa10-ben, Gábor Andor „UFO” a főtéri sátorban illusztrálta a különböző cintányér technikákat és technológiákat, Nagy Ábel ifjú jazz-zongorista, gitáros pedig improvizációs kurzust tartott. Jómagam benéztem Gotthárd Misi gitárkurzusára, ahol a Roland-Boss teremben gyakorlatilag a blues pentaton tonalitása és a modális skálák összefűzéséről volt szó, egy ifjú tanítvány éppen fönn volt a színpadon, amikor becsatlakoztam, aztán a végén jammelhettem is egyet Misivel, majd a szervezők kérésére még egy saját kompozícióval zárta le a műhelyfoglalkozását.
Ezt követően, miközben Tóth Tamás dobszemináriumát élvezhették az érdeklődők a főtéri sátorban, Kéri Samu basszusgitáros-„egyszemélyes zenekar” a looperek kreatív használatát demonstrálta. Szebényi Dániel a billentyűs hangszerek iránt érdeklődőknek szolgált tudnivalókkal, Jeney Erzsébet pedig, a Magyar Rádió zenei szerkesztője arról mesélt, hogyan is kerül egy dal rádiós adásfolyamba.
Jómagam Dandó Zolika kurzusára mentem be, aki a számítógépes zenefelvételhez használt szoftvereiről beszélt. A Peavey ReValver rendszeréről, és arról, hogy különböző gitárok használata esetén mire figyeljünk, milyen beállításokat használjunk ahhoz, hogy például egy Andy Timmons vagy Steve Lukather nóta hangzását az eredetihez minél inkább közel állóan megvalósítsuk. Milyen erősítőt modellezzünk milyen beállításokkal, milyen boostert használjunk esetleg, milyen láda milyen mikrofonnal kell mindehhez, persze virtuálisan. Milyen fájú gitárnál mire ügyeljünk annak frekvencia-tartományában, akár egy mahagóni Paul Reed Smith-hez, akár egy jávortestű Shadow-hoz, vagy egy kőris testű Fender Stratocasterhez kell ezeket a beállításokat alkalmaznunk, s persze röpködtek a „Dandózolikás” poénok, mi meg szakadtunk. A végén Zolika még arra is kitért, milyen hangkártyát érdemes választanunk, otthoni stúdiónkba.
Szelényi István a Kő10-ben ismét hullámokat gerjesztett és modulált, Sümeghi Tamás és Takács Roland „Kanóc” groove-jai ismét elszabadultak, Nánási Sándor „Sandir” a multidimenzionális hang titkairól és a teljes frekvenciatartomány meghódításáról mesélt, Lőrincz Viktor basszusgitáros és Beke Márk billentyűs pedig a profik munkamódszeréről tartott lebilincselő előadást. Beke Márknak így, a Magazin hasábjain szeretném megköszönni, milyen sokat segített tábori zenekaromnak egy világsláger megharmonizálásával!
Az este hátralevő részében, miközben a táborozók egy része szorgalmasan próbált, a D.A.S. Trió ifjú virtuózainak jazzkoncertjét élvezhettük a főtéri sátorban, kik néhány éve még egészen apró gyermekként csatlakoztak a táborlakókhoz. Nánási Sándor „Sandir” a büfé kisszínpadán szórakoztatott minket egy szál – igaz, erősen kipreparált - akusztikus gitár, valamint elektronikai eszközök segítségével, egyszemélyes zenekarként biztosítva kellemes háttérzenét esti beszélgetéseinkhez.
Apropó, Öröm a Zene és az ő iskolája ősztől Budapesten: azt tudják Kedves Olvasóink, hogy a dobosokat Sümeghi Tamás és Tóth Tamás oktatja majd? További részletekkel hamarosan jelentkezem.
Köszönöm a figyelmet!
Illés Norbert
 |
 |
2016. augusztus 1. 19:22