Balatonboglárról a ZEPHYR jutott az ÖAZ döntőjébe.
Immáron nyolcadik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2015-2016. évadának ötödik döntőse is megszületett március 19.-én Balatonbogláron. E cikkben beszámolót olvashatnak az eseményről és egy interjú keretében megismerkedhetnek a győztes zenekarral.
Lehetőség a tehetség csiszolására (Cserteg István összefoglalója)
Március 19-én igen kellemes időben, szeretetteljes közeg fogadta a Balatonboglárra érkező tehetséges előadókat, zenekarokat. A Légrádi Antal Tehetségkutató Rockfesztivál tizenkilencedik alkalommal nyitotta ki kapuit. A megnyitón Mészáros Miklós polgármester bíztatta az eseményen résztvevőket a sikerre. Külön örömmel köszöntötte Balatonboglár testvértelepüléséről, Szentegyházáról érkező Kartal együttest. Légrádi Erzsébet szavai a fesztivál mottóját adták: folyamatosan csiszolni a tehetséget. A tehetségkutató házigazdái egész nap biztosították ehhez a kiváló hátteret technikával, precíz szervezéssel, kiváló hangulattal. Keserű Zoltán a Helyiérték Egyesület nevében emlékezett meg a tehetségterület eltávozott nagyjairól. Egy perces néma felállással adóztak a zenészek Légrádi Antal, Lukács Tibor és Újfalusi Gábor emlékének.
A tehetségkutató 13 zenekar, előadó került a színpadra, hogy a zsűri értékelhesse zenei teljesítményűket, dalszövegeiket, kreativitásukat, előadói tudásukat. A zsűri elnöke Berki Tamás Fonogram díjas dzsesszénekes volt. További tagok: Oroszi Iván rádiós, kiadóvezető, Balázs Sziszka, a Music Fashion ügyvezető igazgatója, Cserteg István a Peron Music Tehetségkutatók alapítója, Ruff Ferenc, a Paksi Pop-Rock-Jazz Tehetségkutató igazgatója és Andrásik Remo, a HANOSZ főtitkára.
A pontszámok kialakulása után a zsűri konszenzussal hozta meg döntését.
1. helyen végzett: Zephyr együttes (Teljes interjú lent...)
2. helyen végzett: Németh Bendegúz trió
3. helyen végzett: Fiktív Alkotók és az Innocents Projekt
További tehetségek kaptak díjakat, zenei kiegészítőket: Kartal, The Subrune, Sun Oneself.
Egyéni nyertesek: Eördögh Andrea Blanka (Hoss Williams Grave), Szabolcsi Fészek Bence (Szabolcsi-Nemes-Demeter Trió),, Tóth Barnabás (Hoss Williams Grave), Berek Mihály (The Subrune), Lengyel Levente (The Subrune), Sípos Barnabás Fiktív Alkotók és az Innocents Projekt, Nemes Dániel (Szabolcsi-Nemes-Demeter Trió), Nagy István (Kartal), Tamási Árpád (Kartal).
(A képen: KARTAL zenekar)
A dobogós zenekarok fellépési lehetőségeket, zenei eszközöket nyertek. A Zephyr együttes az Öröm a zene tehetségkutató döntőjén lép színpadra a Budapest Music Expo-n. Berki Tamás zárszavában mondta el: A rock örök. Ám a zene tanulása, gyakorlása mindenkor kiemelt feladat. A napot a magyar Pink Floyd Show zárta...
A holnap hangjai - ZEPHYR
Az itt elhangzó kérdések részben megegyeznek az Életképek című sorozatunk kérdéseivel, melyeket a zenélést hivatásként választó művészek felé intézünk. Azt reméljük, hogy a hivatásos és a pályájuk elején járó zenészek válaszaiból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és élettérről.
Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)
Váradi Marci: A Zephyr zenekar hivatalos indulása 2015. április 1. Ez a dátum jól illik az ars poeticánkhoz. Mi egy meglehetősen friss, de annál ambiciózusabb banda vagyunk. Saját bevallásunk szerint magyar alternatív rock’n’roll zenét játszunk.
A zenekar ötlete Borsányi Mátétól (Gitár) és tőlem ered (Váradi Marci Dob). 2014 őszén kezdtünk el szöszmötölni a gondolatainkkal, Máté megmutatta a számkezdeményeit, szép lassan formálódott a kép. 2015 áprilisában csatlakozott hozzánk Gilbert Balázs (Ének, Gitár), az énekesünk. Már az első próbán egymásra hangolódtunk. Ez közhely, de nagyon igaz! (Balázs előtt több énekest is kipróbáltunk.) Akkor tájt találtam egy fellépési lehetőséget az ELTE egyik nagyobb egyetemi rendezvényén, ahol mi voltunk a „főattrakció”. Kettő hetünk volt összeállítani a műsort. Balázzsal ez volt az első közös koncertünk és sokkal jobban sikerült, mint ahogy azt gondoltuk volna. Egész komoly sikerünk volt!
Eltelt három hét és az ELTE zenei tehetségkutatójának döntőjében találtuk magunkat, amit végül meg is nyertünk. Így jutottunk el a 2015. évi EFOTT fesztiválra, egy igazi színpadra! Nagyon nagy élmény volt és ez a pillanatnyi „siker” volt az, ami rávezetett minket arra az útra, aminek még mindig nagyon az elején járunk. Ezt jól jelzi az is, hogy a zenekar jelenlegi (és bízunk benne végső felállása) 2016. február elején lett teljes, amikor Kovács Marcell (Basszusgitár) és Sashegyi Soma (Billentyűs) csatlakoztak.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Borsányi Máté: Ha egyszer eljutunk oda, hogy két taktus után az emberek egyből rávágják hogy: „ez Zephyr” akkor már nyertünk.
Váradi Marci: Teljesen egyetértek! Én még egy fontos dolgot emelnék ki és ez a magyar szöveg. Most nagy divat itthon, hogy „mindenki” a korosztályunkban angolul énekel. Van egy két fiatal banda itthon, akik nagyon tehetségesek és nagyon remények előtt állnak. Innen is sok sikert kívánok nekik! De a Zephyr esetében sokkal fontosabb az az intim viszony, ami a szövegen keresztül alakul ki a zenekar és a hallgatóság között. Mi sokkal szöveg centrikusabb zenét csinálunk és ilyen zenéken is nőttünk fel. A zenekarnak a Quimby, a Kispál és a Borz, a Hiperkarma egy olyan közös nevező, amit bárhol felvállalunk, noha soha nem akarnánk másolni Őket. Hatás biztos érezhető a mi zenénkben is, de azt merem állítani, hogy nem tudatos. Soha nem is lesz az!
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Borsányi Máté: Talán amit leginkább kiemelnénk, hogy nem akarunk sablonokba vagy kész műfaji megoldásokba, patternekbe gondolkodni. Amikor felmegyünk a színpadra minden előnyünkkel és hátrányunkkal azok Mi akarunk lenni. Olyat akarunk adni ami egyértelműen minket tükröz. Ezáltal igyekszünk azon az úton járni, amely remélhetőleg egyszer oda vezet, hogy kialakul egy „Zephyres világ”, amibe hamar be tudjuk szippantani a hallgatóságot.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Váradi Marci: Nehéz és nagyon jó kérdés. Én abszolúte optimista vagyok. Szerintem a pályájuk elején lévő zenekarok szempontjából a Cseh Tamás Program egy nagyszerű és nagyon hasznos kezdeményezés és örömmel tapasztalom, hogy a Nemzeti Kulturális Alap is egyre aktívabban támogatja a zenei kezdeményezéseket, rendezvényeket. Nagyon helyes! Budapesten úgy gondolom, van most jelen pillanatban 5 - 6 olyan klub, ami kezd egy nagyon tehetséges fiatal underground zenész társaságot kinevelni. Végre a fiatal muzsikusok vágyai, produkciói és klubok nem teljesen irracionális, profitéhes elképzelései találkoztak. Izgatottan várom, hogy egy pár év múlva mi lesz ebből.
Amit egyértelműen kritikaként tudnék megfogalmazni, az a 27%-os Áfa, ami a zenei produkciókat terheli. Ez sok, úgy ahogy van! Talán erre jó példa, hogy a fesztiválokat terhelő Áfa-t csökkenteni tudták, így a hazai fesztiválok és a fesztivál óriásunk a Sziget is sokkal hatékonyabban tudja önmagát is üzemeltetni. Továbbá, ami nagyon fontos lenne, az a vidéki klubélet állami szinten történő felrázása. A Cseh Tamás Program most ezzel is foglalkozik. Mi is így jutottunk el a Légrádi Antal tehetségkutatóra, Balatonboglárra (amit, sikerült meg is nyernünk), illetve Szarvasra a Dobbantó tehetségkutatóra a Granárium Zebra klubba.
Mindennel együtt én azt gondolom, hogy a hazai zenei szintér, a hazai zeneipar elkezdett tudatos lenni, elkezdett kifehéredni és ez a produkciók, rendezvények minőségén mutatkozik meg a legjobban. Gyorsan hozzátenném, hogy van még mit tenni. Én elsőként azt üzenném mindenkinek, hogy a pesszimizmusunkat végre dobjuk ki az ablakon!
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Borsányi Máté: Pozitív trend egyértelműen az, hogy az internet eltüntette a zenehallgatási korlátokat, vagyis mindenki azonnal bármilyen műfajú és stílusú zenéhez hozzájut. Azonban ez elég ambivalens dolog is, mert ezáltal rengeteg zene ömlik mindenhonnan, és elég nehéz szelektálni ebben a hatalmas dömpingben. Néha muszáj az ilyen zenecunami után a csend.
Váradi Marci: Én is azt gondolom, mint felhasználó, zene őrült, hogy az tök jó, hogy minden dal azonnal elérhető on-line a cyber térben. De mégis azt gondolom, hogy ezáltal nem jutott el hozzám sokkal több zene. A bőség zavara. Nincs szűrő.
Én sajnálom, hogy a zenehallgatási szokások, sok esetben odáig aszalódtak össze, hogy meghallgatunk egy számból jó esetben 12-15 másodpercet. Ennyi lett az ingerküszöbünk. Majd kijelentjük: „hát ez szar…!”.
Nincs már olyan, hogy album. Nincs olyan, hogy emberek egy album alapján ítélnek meg zenekarokat, zenei alkotásokat. Én ezzel az internetes őrülettel azt tapasztalom, hogy a zene, mint művészi, inspiratív, önkifejezési forma csak egy nagy 12 másodperces marketing-business lufi lett, ahol a súlyos szavak, és agyfelrobbantó zenei témák nem tudják megkapni a kellő figyelmet.
Mindennel együtt, a trendek változnak, ezzel a fiatal zenekaroknak, a Zephyrnek is fel kell venni a versenyt.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Váradi Marci: Az itthoni zenészek társadalmi megítélése az elmúlt 20 évben kikristályosodni látszik. Az hogy valaki könnyű zenész, lassan a társadalom szemében is egy szakma lesz.
Ahogy korábban is említettem, szerintem itthon most nem rossz a helyzet. Van fejlődés, látszik némi pozitív tendencia. Sokat kell mindenkinek dolgoznia azon – a zenészeknek, a zeneipari háttérintézményeknek, a zeneipari szakembereknek és persze a mindenkori államnak – hogy ez a pozitív irányba mutató nyíl, egyszer a nyugati trendek irányába mutasson. Tegye mindenki a dolgát.
Mi magyarok és itt a magyar zenészeket is ideértem természetesen, hajlamosak vagyunk mindig másra mutogatni és a végén borgőzösen kijelenti, hogy „bezzeg régen jobb volt”. A ’70-es évek Amerikájára és a nagy rock’n’roll őrületére gondolunk? Két whisky után én is bátron ezt kiabálom. Vagy a szocialista, vastagon mutyival átitatott (jelzem ezt még mindig nem tudtuk ledörzsölni magunkról) pörköltszaftos érára gondolunk? Esetleg a rendszerváltás zavaros vizeire?
Én azt gondolom, hogy most sokkal letisztultabb játéktér van. A zeneileg és szakmailag felkészült zenekarok tudnak érvényesülni. Sőt vannak zenekarok, akik ebből meg is tudnak élni. Én őket szeretem példaként felhozni. (Tankcsapda, Punnany Massif, Quimby… - a zenéjüktől teljesen függetlenül.)
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Szerintem ma Magyarországról senkiből nem lesz világsztár. El tud menni játszani külföldre, nagy bulikat is tud csinálni, de világsztár az nem lesz. (Persze jó kérdés, hogy mi is a világsztár?)
Két dolog miatt gondolom ezt. A mai magyar zeneipari infrastruktúra nincs sajnos ilyen módon kiépítve. Hatékonyan nem tudnak kijutni a zenekarok. Akik mégis kijutnak, általában önerőből. Nagyon jó lenne, egy jól működő hazai zenei exportiroda.
A másik gondom a nyelv. Mikor lesz valaki világsztár? Ha az amerikai és brit zeneipart meg tudja hódítani. Egy Arctic Monkeys-nak azért sikerült szerintem, mert rém hiteles volt, amit csináltak. Ráadásul az anyanyelvükön, amit persze az egész USA-ban is beszélnek. (Meg persze Európában is.)
A budapesti (magyarországi) flaszter szlenget nem tudjuk „átrakni” angolra. Illetve nem lesz hiteles. Akkor meg marad a szerelem, meg a bánat, meg a buli, meg a berúgás. Ezekről a témákról meg olyan sokan írnak dalokat szerte a világban, egyébként nagyon jól.
Vannak itthon is zenekarok, akik próbálkoznak. Én őszintén sok sikert kívánok nekik!
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Váradi Marci: Azt gondolom, hogy a Cseh Tamás Programnak köszönhetően egységes arculatot kezdenek felvenni a tehetségkutatók. Szakmai zsűri kezdi elbírálni az amatőr zenekarokat, ezt nagyon üdvözlendő dolognak tartom. Nagyon fontos, hogy a nyereményeken kívül, az Öröm a zene gála jellegű nagy döntőben a szakma előtt is megmutathatják magukat az olyan zenekarok, mint amilyen a Zephyr is. Nekünk ez egy nagyon nagy lehetőség és élni szeretnénk vele. Ebben is látom a fejlődést. Örülök neki, hogy a semmilyen presztízs értékkel nem bíró tehetségkutatók szép lassan lemorzsolódnak. ( A kereskedelmi tévékben futó „tehetségkutatókat” nem tudnám érdemben véleményezni.)
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Váradi Marci: Van! Nagyon aktív fiatal zenei közösséget érzek most magunk körül. Vibrál a levegő. Nagyon sok ambiciózus banda van most itthon, akiknek a pályáját én is kíváncsian figyelem. Mindemellett azt gondolom, hogy sok zenekar „copy-paste” használja föl a „nagy zenekarok” számait, image-ét, stílusát. Én mindig az egyedi - az út elején talán csetlő botló - de egyedi produkciókat szerettem. Vállaljuk magunkat! Ha valami, hát akkor a Zephyrnek ez az üzenete.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Váradi Marci: Imádjuk őket! Nagyon boldog vagyok, hogy ez a kis ország kezd Európában egy komoly nyári „fesztivál országgá” kinőni magát. Persze nehéz a Sziget fesztivál árait megfizetni nekünk hazai srácoknak, de azt se felejtsük el, hogy Robbie Williams sem „fogyasztásért ugrott be haknizni” a Szigetre. Nagyon jónak tartom, akár országimázs szempontjából is, hogy a hazai fesztiválok sorra nyerik az Európai díjakat. Hogy a Sziget a világon jegyzett fesztivál és sokan ehhez igazítják a naptárukat.
Sokszínű fesztiválélet van itthon. Nekem személy szerint az egyetemi fesztiválok a kedvenceim. Az EFOTT, a SZIN, a Campus.
Végü,l nekem a Fishing on Orfű a példaértékű fesztivál! A közönség, a fellépők, a szervezettség, a színpadtechnika, az infrastruktúra a TÓ!
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Váradi Marci: Nagyon remélem, hogy a Cseh Tamás Program a hazai klubéletre is pozitív hatással lesz, mert ráférne. Van egy két nagy bástya kis hazánkban, ahol pezsgő klubélet van. Persze sokszor ez is a nagyobb zenekarokra vonatkozik, hiszen ők, ha elmennek egy klubba, akkor gyorsan dupláznak-tripláznak egyet. És a maradék időpontokon meg a kis zenekarok marakodnak. Ez a világ rendje per pillanat, csak a pályakezdő zenekaroknak limitáltabb a lehetősége.
Ami pozitív, hogy a hazai kluboknak egyre jobb a technikai és infrastrukturális kiépítettsége. Jó oda menni zenélni.
Egy adott klub szerintem nagyon jó indikátora annak, hogy jól működik e az a klub, milyen a helyi közösség és hogy milyen zenehallgatási szokásai vannak az embereknek úgy általánosan. Azt gondolom, hogy most egyre több fiatal kezd járni élőzenei koncertekre és kezd újra „divat lenni a zene”! Kedves fiatalok, tartsátok meg ezt a jó szokásotokat és szóljatok a cimboráknak is.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Váradi Marci: A Zephyr, mint pályakezdő zenekar nevében azt gondolom, hogy nekünk most majdnem minden feltétel adott arra, hogy bármi lehessen a zenekarukból. Ez csak rajtunk áll, hogy a most kirajzolódó vagy éppen elért lehetőségeinkkel tudunk élni vagy sem.
Egy dolgot szeretnék esetleg kiemelni, ami már most is kibontakozóban van. Az elő zenekari státusz. Jobb lenne, ha a kisebb bandák többet tudnának, nagyobb produkciók előtt zenélni. Persze erre is vannak nagyon pozitív példák és erre is lehet pályázni.
A nagyobb zenekarok esetében azt gondolom, hogy az Áfa csökkentése lenne az, ami egy hatalmas lökést jelentene. Szerintem ettől még minőségibb produkciók születnének.
Mindent egybevetve én most jól érzem magam a bőrömben itthon, mint pályakezdő zenész!
Köszönjük a beszélgetést...
 |
 |
2016. augusztus 7. 22:40