A DAL ÉRTÉK – Cserna Kristóf (Szombathely)
A tizennyolcadik évadához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató sorozat a tavalyi esztendőben csatlakozott az ARTISJUS - A DAL ÉRTÉK kezdeményezéséhez. Már a 2024-2025-ös évadban sem passzív módon igyekeztünk részt vállalni ebben a rendkívül fontos és nagyszerű kezdeményezésben. A sorozathoz tartozó összes tehetségkutató eseményünkön ismeretterjesztő, edukációs anyagokkal és mini előadásokkal hívtuk fel az induló előadók figyelmét a tudatos szerzői létezés fontosságára. Illetve a sorozat valamennyi állomásán díjaztuk a legjobbnak ítélt dalokat, és a döntőben az Artisjus Zeneszerző Tehetség-díját, valamint az Artisjus Szövegíró Tehetség-díját is odaítéltük. Szeretnénk ezt a tevékenységet az idei évadban magasabb szintre emelni, ezért interjú sorozatot indítunk a tehetségkutatók legjobb dalainak szerzőivel. A sort Cserna Kristóffal, gitáros-dalszerzővel folytatjuk, aki a szombathelyi ÁTJÁRÓ-ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató legjobb Dala díjat nyerte el a Hétfő című szerzeménnyel.
Emlékszel arra a pontra/helyzetre, amikor úgy érezted, hogy nem elég más dalát játszani, mert valamilyen okból “kevés” ahhoz, hogy kifejezd magadat? Amikor világosan megfogalmazódott benned, hogy a sajátodat kell megírnod?
Valójában, ha az általános iskolás énekórákat leszámítjuk, előbb írtam saját dalt , mint hogy másét játszottam volna. Még egy nagyon kezdetleges szöveg volt, de negyedikben írtunk a tesómmal egy dalt az egyik tanárom kutyájáról. Akkor még viccnek indult, azt ahogy nőttem megküzdési mechanizmussá alakult, például, amikor gimiben azt éreztem, hogy nem tudok beilleszkedni a közösségbe, még ha szeretek is, mindig kívűl állónak éreztem magamat, ezért általában a szünetekben vagy néha éppen az órákról is lógva szövegeket írtam vagy gitároztam. Az érettségi befejezése után, már lettek kiforrottabb szerzeményeim, ezek jó része persze nyilván lányokról meg szerelemről szólt. Igazán tavaly fogalmazódott meg, hogy ezzel szeretnék profi szinten foglalkozni.
Milyen dalok vagy alkotók inspiráltak/inspirálnak az alkotói életedben, esetleg személyiségfejlődésedben, és miért?
Jelenleg a leginspirálóbb ember számomra Vámos András (Naz beat), számos zene például a Follow the Flow „Nem Tudja senki”, „Nem fogadok szót”, Majka-Füttyös, „Mikor a test öregszik” és rengeteg más sláger fűződik produceri részről a nevéhez, de mégis nyitottsággal fordul az emberek felé és sosem szállt el. 3 éve találkoztam vele először és most 2025 nyarán volt szerencsém közösen dolgozni vele az EP-men, amit ennek az évnek a végén, de maximum jövőre hozunk ki. Ő olyan, akit nem a pénz hajt, ha valami nem jó azt őszintén megmondja, ha valami tetszik neki, akkor pedig a munkaidején felül sem hátrál ki abból, hogy hogy plusz időt áldozzon a zene kidolgozására. Ez fontos számomra, mert manapság kevés ilyen emberrel lehet találkozni, aki őszinte és ennyire lelkiismeretes. Szerintem mindenkinek egy ilyen ember kéne az életébe.
Az alkotást emocionálisan - érző lényként - közelíted meg, vagy inkább logikusan - mintha elemzőként néznél rá a világra -, esetleg mindkettő? Mondanál néhány példát?
Így is, úgy is. Amikor zenét analizálok vagy vázlatot írok egy dalhoz, akkor teljesen át tudja venni a matek az irányítást. Aztán jönnek az érzések, beépül az inspiráció, a személyes tapasztalatok és akkor a strukturált anyag hírtelen egy masszává válik, amit aztán újra átgondolva saját képemre formálok és így lesz azzá, amit már a közönség hallgat. A Hétfő címū dalomnál például refrénbe lévő hook inspiráció volt, de a verzék felosztását már struktúra alapján csináltam.
Az Artisjus idei kampánya így hangzik: A DAL ÉRTÉK. Neked mit jelent ez a mondat?
Attól lesz érték egy dal, hogy képvisel valamit, egy korszakot, egy életérzést, egy eszmét és hogy emberi alkotás. Ez teszi számomra a dalt értékké és amíg nem adjuk a mesterséges intelligencia kezébe ezt a hatalmat, hogy helyettünk kezelje, addig érték is marad.
Mit gondolsz, a mesterséges intelligencia hogyan változtatja meg az életünket? Ezen belül az AI zenei felhasználásáról mi a véleményed?
Én nem pártolom, szerintem megöli az alkotás örömét, a kreativitást és a közösség élményt, hogy egymástól szerezzünk információt, kérdezzünk a bolti eladótól, a postástól, a szomszédtól vagy a családtagjainktól, ha valamiről nincs információnk és ne egy gépre bízzuk a válaszokat, akinek nincs valós tapasztalat, nem érzi és nem éli át az amit mi emberek. Az AI használat úgy változtat meg minket, hogy elidegenít egymástól.
A zene az ősidők óta emberi alkotás, ami már a törzsek életében is összehozta a közösséget, gyógyított és új ötleteket inspirált, a maga tökéletlen, tökéletességével. És ha ezt egy külső dologra bízzuk, egy gépre, akkor szerintem mindez elveszik.
Brutálisan sokat változtak a zenei fogyasztási szokások az elmúlt 100 évben, és ezzel együtt a zeneipar szereplői is teljesen másként viselkednek. Te hogyan vélekedsz ennek az ívéről?
A modern értelembe vett zenefogyasztás legjobb tudomásom szerint a 20. században kezdődött a telekommunikációs eszközök, tv, rádió megjelenésével, gyakorlatilag az addig stagnáló zeneterjesztési szokás, az addig csak szájról szájra, esetleg írásba terjedő zenéket elkezdtek rövid időn belül nagyobb tömegekhez eljutni és lassan így vált a zene az emberek mindennapi részévé.
A második nagy változás, ami a mi korunkat egy kicsivel megelőzve következett be... az internet létrejöttével ált be, amikor a saját felhasználású gépekre, később telefonokra letölthetővé váltak a hanganyagok. Több töribe nem is mennék bele,de azt mind látjuk, hogy ami egy az Angliából kiinduló négy liveroooli srác felemelkedését hozta, az mára kissé túlzó méreteket öltve függővé tette az embereket a zenétől és szinte nevelő jellegűvé vált. Azt pedig, hogy ez jó vagy rossz, mindenkinek magának kell eldöntenie.
Te a mostani fejeddel, szíveddel ezekből a zenei korszakokból mikor élnél legszívesebben? Mit és hogyan csinálnál a kiválasztott korszakból, mint zenész/alkotó?
Bármikor 2021 előtt, akkor még nem volt tele az internet ilyen „ sok a pénzem, örömlányok és drog mindenhol” előadókkal. Gyakorlatilag, addig hallgattam magyar zenét. Szerettem azt a korszakot például amikor a Punnany Massif meg a Halott Pénz betört, szívesen dolgoznék az akkor még fiatal Marsalkó Dáviddal vagy utca-zenélnék Szabó Balázzsal, akinek a karrierje akkor még jócskán gyerekcipőben járt.
Neked, mint alkotónak, mihez kívánhatunk sok sikert? (Vagyis mi a célod?)
Szeretném visszahozni az emberek életébe az őszinteséget, hogy realizálják, ha néha fáj is, de megéri hűnek maradni magunkhoz és másokhoz és nem baj, ha Mindent elmondunk, mert így jön létre a valódi változás. A zenémen és az erről való kommunikációmban ezt szeretném terjeszteni és emellett bizakodó vagyok, hogy későbbi életem során akár Budapest Park is összejöhet, amint összeállnak a dolgok. De első körben ahhoz, hogy sikerüljön befejezni a anyagot, laz EP-m, amin dolgozom és hogy ez minél több emberhez eljusson.
Köszönjük a beszélgetést...
2026. április 23. 08:56