A DAL ÉRTÉK – Fábián Flóra - MEDUSZA zenekar (Debrecen)
A tizennyolcadik évadához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató sorozat a tavalyi esztendőben csatlakozott az ARTISJUS - A DAL ÉRTÉK kezdeményezéséhez. Már a 2024-2025-ös évadban sem passzív módon igyekeztünk részt vállalni ebben a rendkívül fontos és nagyszerű kezdeményezésben. A sorozathoz tartozó összes tehetségkutató eseményünkön ismeretterjesztő, edukációs anyagokkal és mini előadásokkal hívtuk fel az induló előadók figyelmét a tudatos szerzői létezés fontosságára. Illetve a sorozat valamennyi állomásán díjaztuk a legjobbnak ítélt dalokat, és a döntőben az Artisjus Zeneszerző Tehetség-díját, valamint az Artisjus Szövegíró Tehetség-díját is odaítéltük. Szeretnénk ezt a tevékenységet az idei évadban magasabb szintre emelni, ezért interjú sorozatot indítunk a tehetségkutatók legjobb dalainak szerzőivel. A sort Fábián Flórával, a MEDUSZA zenekar énekes, dalszerző/szövegírójával folytatjuk. A MEDUSZA zenekar a debreceni II. Cívis Talent Tehetségkutató legjobb Dala díjat nyerte el a 7/8 című szerzeménnyel.
„Fábián Flóra - magam nevében válaszoltam a kérdések megfogalmazása miatt, de fontosnak érzem megjegyezni hogy bár a szövegeket és az énekdallamokat én írom, a zenei részt közösen írjuk a többiekkel a zenekarban, nem én vagyok az egyedüli dalszerző:)”
Emlékszel arra a pontra/helyzetre, amikor úgy érezted, hogy nem elég más dalát játszani, mert valamilyen okból “kevés” ahhoz, hogy kifejezd magadat? Amikor világosan megfogalmazódott benned, hogy a sajátodat kell megírnod?
Nekem ez ösztönösen jött, már kiskoromban is találtam ki dallamokat a zuhany alatt, de tudatosan dalokat írni tizenkét-tizenhárom éves koromban kezdtem: amikor először vettem a kezembe gitárt. Bár még nem igazán tudtam rajta játszani, mégis már akkor dalokat kezdtem írni csak véletlenszerűen lefogott és megpengetett hangok, illetve az első, legegyszerűbb néhány akkord segítségével. Ez akkor még csak egy izgalmas tevékenység volt számomra, de idővel az érzéseim feldolgozásának, értelmezésének egyik fő eszközévé vált és ez így van a mai napig. A dalszerzés valahol talán egy alapműködésem, inkább az telt sok időbe, hogy ezeket a dalokat meg is merjem mutatni a világnak.
A zenekari dalszerzés megint teljesen máshogy működik, nagyon izgalmas, amikor eltérő zenei világok találkozni tudnak és összeérnek. A zenekarozásba én már eleve saját dalok eljátszása céljából kezdtem bele és hatalmas kiváltságnak tartom, hogy ez meg is tud valósulni, és a szövegeim és dallamaim a zenekar közös zenei szócsövén, ötletein keresztül tudnak megjelenni.
Milyen dalok vagy alkotók inspiráltak/inspirálnak az alkotói életedben, esetleg személyiségfejlődésedben, és miért?
A zenekarban mindenki nagyon más zenei ízléssel rendelkezik, más zenei világból jön, ami különösen izgalmassá teszi az együtt alkotást.
Én személyesen tini koromban nagyon kevés magyar zenét hallgattam, viszont az első magyar zenekar, ami a küszöb volt számomra a magyar zene világába, az a Margaret Island, nagyon sokáig fő inspirációként tekintettem rájuk a dalszerzésben. Azóta már sokkal vegyesebb a paletta, a Blahalouisiana, az Elefánt, Cataflamingo, Indigo vagy akár Katona Klári is nagyon inspirálnak, illetve külföldi előadók közül nagy hatással van rám például Orla Gartland és a Paramore munkássága.
Az alkotást emocionálisan - érző lényként - közelíted meg, vagy inkább logikusan - mintha elemzőként néznél rá a világra -, esetleg mindkettő? Mondanál néhány példát?
Én abszolút emocionálisan közelítem meg, hiszen a saját, valódi érzéseimet szeretném közvetíteni a dalon keresztül, és valahol a zenekarral is egyfajta kapcsolódás adja meg a terét az együtt alkotásnak. Persze vannak struktúrák, sémák amiket követünk időnként, illetve a hangszerelés részében fontos a logikus megközelítés is, de én személyesen az érzelmi részét érzem a legfontosabbnak.
Az Artisjus idei kampánya így hangzik: A DAL ÉRTÉK. Neked mit jelent ez a mondat?
Számomra a dal az a művészeti alkotás, amivel érzelmileg a legjobban tudok kapcsolódni. Akár saját élményeinkre rezonál a szöveg, vagy egy konkrét emlékünk fűződik a dalhoz, amikor először hallottuk, vagy akár átsegített egy nehezebb időszakon: rengeteg személyes jelentést hordozhat egy dal, azon felül, amit az alkotónak eredetileg jelentett. Rengeteg olyan dal van, ami számomra is nagyon fontossá vált, amivel kapcsolódni tudtam, ami segített megérteni, megélni egy érzést, vagy ami miatt kevésbé éreztem magam egyedül. Ez felbecsülhetetlen érték szerintem.
Mit gondolsz, a mesterséges intelligencia hogyan változtatja meg az életünket? Ezen belül az AI zenei felhasználásáról mi a véleményed?
Igyekszem tudatosan távolítani magamtól az AI minden formáját, mert rengeteg etikai, környezetvédelmi és hatásbeli kárát látom, elismerve azt, hogy bizonyos helyzetekben, tudatosan és jól használva lehet egy viszonylag jó eszköz is. Ezt a szellemet sajnos nem lehet már visszazárni a palackba, bármennyire is ezt kívánom néha. A zenei felhasználás (és mindenféle művészethelyettesítő felhasználás) nagyon megijeszt és el is borzaszt. A művészet az ember által lesz művészet, attól, hogy valaki a saját valódi megéléseit teszi bele az alkotásba. Ezt nem fogja tudni sosem helyettesíteni az AI. Fontos, hogy azt sem szabad hagynunk egyénileg és társadalmilag se, hogy az AI-zene terjedésével felemelkedjen az ingerküszöbünk és bármikor, bármilyen kontextusban beérjük a gépi verzióval is.
Brutálisan sokat változtak a zenei fogyasztási szokások az elmúlt 100 évben, és ezzel együtt a zeneipar szereplői is teljesen másként viselkednek. Te hogyan vélekedsz ennek az ívéről?
Nehéz lenne úgy összefoglalni ezt a folyamatot, hogy világosan megfogalmazzuk, rossz, vagy jó irányba haladtunk. A jelenlegi rendszer nagy előnye a korábbiakhoz képest a zene elérhetősége az átlag ember számára, viszont ez nyilván meg is nehezíti a zenészek érvényesülését, így erre most mások az eszközök, mint akár negyven évvel ezelőtt voltak. A nagy hátránya a mai rendszernek pedig talán a hatalmas zaj, ami az interneten és főként a social mediában van: a social media a zenei marketingben elkerülhetetlenné vált, viszont egyre és egyre nehezebb kitörni a zajból és ténylegesen eljutni a célközönséghez.
Te a mostani fejeddel, szíveddel ezekből a zenei korszakokból mikor élnél legszívesebben? Mit és hogyan csinálnál a kiválasztott korszakból, mint zenész/alkotó?
Nehéz kérdés számomra, mert szerintem bármilyen korban izgalmas volt zenével foglalkozni, de minden kornak úgyanúgy megvolt a maga kihívása. Talán a ‘80-as évek zenei közege az egyik legizgalmasabb számomra a maga túlzásaival és szintipop megerősödésével és biztosan Kate Bush követői között lettem volna.
Neked, mint alkotónak, mihez kívánhatunk sok sikert? (Vagyis mi a célod?)
A legnagyobb célom az, hogy a dalok, amiket írunk a Meduszával eljussanak azokhoz az emberekhez, akik tudnak érzelmileg, a saját élményeiken keresztül kapcsolódni hozzájuk, hogy olyan fontosakká válhassanak ezek a dalok valakinek, mint amilyen fontosak nekem a kedvenc dalaim. Szeretnék még több olyan dalt írni, amiben benne van a szívem-lelkem-identitásom, amit egy nagylemez formájában is ki tudunk majd adni.
Köszönjük a beszélgetést...
2026. május 15. 07:35