A DAL ÉRTÉK – tudokegyfát (Sopron)
A tizennyolcadik évadához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató sorozat a tavalyi esztendőben csatlakozott az ARTISJUS - A DAL ÉRTÉK kezdeményezéséhez. Már a 2024-2025-ös évadban sem passzív módon igyekeztünk részt vállalni ebben a rendkívül fontos és nagyszerű kezdeményezésben. A sorozathoz tartozó összes tehetségkutató eseményünkön ismeretterjesztő, edukációs anyagokkal és mini előadásokkal hívtuk fel az induló előadók figyelmét a tudatos szerzői létezés fontosságára. Illetve a sorozat valamennyi állomásán díjaztuk a legjobbnak ítélt dalokat, és a döntőben az Artisjus Zeneszerző Tehetség-díját, valamint az Artisjus Szövegíró Tehetség-díját is odaítéltük. Szeretnénk ezt a tevékenységet az idei évadban magasabb szintre emelni, ezért interjú sorozatot indítunk a tehetségkutatók legjobb dalainak szerzőivel. A sort a tudokegyfát zenekarral folytatjuk. Ők a soproni Sop-Rock Tehetségkutató Fesztivál legjobb Dala díjat nyerték el a 7 című szerzeménnyel.
Emlékszel arra a pontra/helyzetre, amikor úgy érezted, hogy nem elég más dalát játszani, mert valamilyen okból „kevés” ahhoz, hogy kifejezd magadat? Amikor világosan megfogalmazódott benned, hogy a sajátodat kell megírnod?
Mint zenekar, egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a saját utunkat szeretnénk járni és egyedit alkotni, ezért a kezdetektől a dalszerzésen volt a fókusz. Ez eleinte sokkal döcögősebben ment, de idővel és gyakorlattal úgy érezzük, egyre hatékonyabban tudunk számunkra jó minőségű dalokat szerezni, amikre büszkék lehetünk. Ez a fejlődés a zenekartagokon egyénileg is megmutatkozott, mint hangszeres szerepkörök behatárolódása és nem-túllépése – az a szemlélet, hogy a zene több mint ego-kérdés, az összképet fejben tartva kell egyesével mindenkinek pont annyit beletennie, hogy a többieknek is maradjon benne elég tér.
Szövegírónk, Dubán Kitti részéről ez szintén igaz, aki ugyan prózaíró háttérből jön, de nemcsak beletanult ebbe a szerepbe, hanem a szövegei mára tagadhatatlanul a zenénk lelkét képezik. Kialakult egy oda-vissza jól működő kommunikáció, ő éberen figyelte, mik azok a sorok, szövegrészletek, amik zenében is megállják a helyüket, és a levont tanulságok segítették, hogy a zenével együtt lélegző szövegek szülessenek.
Alapvetően a zenekartagok legjobb barátok is, és ez a kapcsolat is azon alapszik, hogy nyíltan beszélünk az érzéseinkről. Ez az igény mindenkiben benne van, és a zene nagyon jó eszköz arra, hogy kifelé is tükrözzük.
Milyen dalok vagy alkotók inspiráltak/inspirálnak az alkotói életedben, esetleg személyiségfejlődésedben, és miért?
Mindannyiunkat sok ilyen alkotó inspirált, de ami általánosságban mindegyikre igaz, az a színpadi energia, amit ezek az előadók a közönségük felé továbbítottak, illetve az önkifejezésük. Bármennyire is nehéz életutat jártak be, a zenéjükkel hatékonyan tudták eljuttatni az üzeneteiket a közönségükhöz. Pár példa, a teljesség igénye nélkül:
Elvis Presley, Pink Floyd, Beatles, Led Zeppelin, Queen, Janis Joplin, Tina Turner, Green Day, Red Hot Chili Peppers, Pearl Jam, Hobo, Péterfy Bori, 30Y, Tool, AWS, Ocean Alley, Linkin Park, Oasis, King Gizzard and the Lizard Wizard, Foals
A szövegvilágot pedig olyan magyar alternatív zenekarok inspirálták, mint az Elefánt és az Esti Kornél, de a prózai behatások is jelentősek, pl. Bodor Ádám és Krusovszky Dénes világteremtése.
Az alkotást emocionálisan - érző lényként - közelíted meg, vagy inkább logikusan - mintha elemzőként néznél rá a világra -, esetleg mindkettő? Mondanál néhány példát?
Az általános számunkra az, hogy először az emocionális, flow-alapú alkotás történik meg – lehet az improvizáció vagy másfajta kreativitást elősegítő metódus – utána jön be a képbe a „munka” része a folyamatnak. Szeretünk kitartani az első zsigeri megérzésünk mellett, és azt később tudatosan kifejteni, továbbfejleszteni. A 7 című számunk is egy közös zenekari improvizáció alatt született, ami később kiegészült új részekkel és lecsiszolódott, de a szám esszenciája és érzelmi lelkülete változatlan maradt, és ami belekerült, az is ezt hivatott még jobban erősíteni.
Az Artisjus idei kampánya így hangzik: A DAL ÉRTÉK. Neked mit jelent ez a mondat?
A dal igazi értéke szerintünk az, amit a hallgatók kivesznek belőle. Lehet ez egy hangulatváltozás, amit kivált egy dal vagy egy érzelem, amit éppen érez az ember, a dal pedig felerősíti azt, esetleg egy régi emlék, tapasztalás, amit részben ilyenkor újra át tud élni a hallgató.
Sokszor egy dal könyvjelző az ember életében.
Arra törekszünk, hogy a szerzeményeink minél több ember könyvében új fejezeteket nyissanak meg vagy segítsenek a jelenlegi megélésében.
Mit gondolsz, a mesterséges intelligencia hogyan változtatja meg az életünket? Ezen belül az AI zenei felhasználásáról mi a véleményed?
Az AI sokfajta munkafolyamatot megkönnyít és leegyszerűsít, megkímél monoton, repetitív munkáktól, összegyűjt és összegez információkat a másodperc töredéke alatt. Sajnos nehezen vagy egyáltalán nem ellenőrizhető, hogy az adott AI-modell milyen „tananyagból” dolgozik.
Ez a zenénél határozottan problémás, főleg, ha a generatív zene AI tekintetében nézzük, mivel az esetek nagy részében jogvédett vagy az előadó hozzájárulása nélkül betanult hanganyagot jelent. Tehát ebből az előadó nemhogy egy forintot nem lát, de még ráadásul el is lopják a szellemi termékét és felhasználják azt a hozzájárulása ellenére. És akkor az AI coverekről már ne is beszéljünk…
Sajnos a zenei generatív AI már olyan szinten van, hogy zenészként, avatott füllel is nehéz sokszor megmondani, hogy nem hús-vér emberek által játszott zenét hallunk. Vannak műfajok, amikben már szinte „jobb” és változatosabb eredményekre képes, mint az utóbbi időben megújulással küzdő előadók egy része.
Sajnos ebben a romló folyamatban az óriás streamingszolgáltatók (kiváltképpen Spotify) is jelentősen hibásak, mivel propagálják az AI generált zenéket és előadókat, hiszen így „megkerülhetik” a jogdíjkifizetéseket és növelhetik a profitjukat.
Amiben mi hiszünk (vagy legalább reménykedünk), hogy egy ponton a generált zene túl szintetikus és egyhangú lesz, ezáltal újra előtérbe fogja hozni a zenélés emberi aspektusát: újra lélegezhet és hibázhat a zene, nem kell minden egyes ezred miliszekundumot tévesztő ütemet gridre húzni, minden 5 centtel félrement énekhangot javítani, hiszen ezek teszik sokszor egyedivé és megismételhetetlenné az adott performanszot és ettől lesz lelke a zenének. Ezen felül bízunk benne, hogy - ha nem is radikálisan, de rövid/középtávon felértékeli a koncertre járás értékét és ösztönzi majd az embereket az élő kultúra fogyasztására.
Brutálisan sokat változtak a zenei fogyasztási szokások az elmúlt 100 évben, és ezzel együtt a zeneipar szereplői is teljesen másként viselkednek. Te hogyan vélekedsz ennek az ívéről?
Sok a digitális zaj, nehéz kitűnni, az embereket már az első pár másodpercben meg kell fogni a számok lejátszásánál vagy a közösségi háló üzenőfalán. Kicsit szélmalomharc is tud lenni, mivel a streaming szolgáltatók algoritmusa nem a kis előadóknak kedvez, tehát marad az ön-promótálás platformon kívülről, a létező összes eszközzel. Nem is olyan régen sokkal meghatározóbb szerepe volt a zenei klubéletnek és az odacsatolható állandó „törzs” zenekaroknak. Ha egy olyan helyen léptél fel péntek vagy szombat este, ahova az emberek mindenképp eljöttek, ha ott villantottál valami jót, gyorsan híred ment. Közönségként így meg lehetett találni az új zenéket, fellépőként meg a közönségedet. Az emberek másolták a kazettákat, CD-ket, és adták tovább őket a kedvenc számaikkal, előadóikkal, később a tesiöltözőben infrán küldték egymásnak az éppen aktuális „alapműveket”, ami nyilván nem optimális, de mégis megvolt ennek az egésznek a kézzelfoghatósága és az underground exkluzivitása, közösségformáló ereje. Manapság ez már ritkább, kevesebb sajnos az ilyen kult hely és máshogy fogyasztunk tartalmakat.
A kiadóknak volt a legnagyobb szerepe a zeneterjesztésben, az persze nem rossz, hogy ma már mindenki adhat ki zenét, azonban emiatt annyira megnőtt a piac és a kínálat, hogy tényleg verítékes verseny folyik, amit az emberek információs túlterheltségével megtoldva igencsak nehéz megnyerni.
Te a mostani fejeddel, szíveddel ezekből a zenei korszakokból mikor élnél legszívesebben? Mit és hogyan csinálnál a kiválasztott korszakból, mint zenész/alkotó?
Jó eséllyel a 60-as évek közepe-vége felé, a Woodstock érában megtalálnánk magunkat, ahol a zene és a szabadság életérzése kéz a kézben jártak. Ekkor tették le a modern könnyűzene mára már mindenhova beépült alapköveit a nagyok, mint a Beatles, Pink Floyd Jimi Hendrix, Janis Joplin, Bob Dylan és mi minden alkalmat megfognánk, hogy ott legyünk, ahol ez a folyamat történik - legyen az a West-Coast, Greenwich Village, San Fransisco, egy londoni vagy liverpooli poros klub pincéje - valószínűleg fellelnénk a zenészközegünket és velük buliznánk. Itthon jó eséllyel a Metró klubban vagy a Budai Ifjúsági Parkban találnátok meg minket, ahol szívesen beszélgetnénk az ifjú Bródyval vagy Presserrel.
A másik opció a 90-es évek vagy 2000-es legeleje lehetne, ahol megkezdődött a rock és alternatív zene reneszánsza: kezdve a grunge-al (pl. Soundgarden, Nirvana, Pearl Jam), a funkosabb vonallal (Red Hot Chili Peppers, Lenny Kravitz), a punk a populárisabb formáival (Green Day eleinte, később Blink-182 és Sum41), a Nu-Metal formálódása (Korn. Linkin Park, Limp Bizkit) és persze a stadionrock megszületése (Blur, Oasis).
Itthon pedig fixen a Fekete Lyukban, a Totalcarban vagy a Tilos az Á-ban találnátok minket, ahogy Kispállal, Lovasival, Szűcs Krisztiánnal tombolunk egy PUF vagy egy Quimby koncerten.
Neked, mint alkotónak, mihez kívánhatunk sok sikert? (Vagyis mi a célod?)
Szeretnénk szüntelenül alkotni, fejlődni és minél jobb számokat írni, amik az embereknek menedéket, támaszt vagy épp egy feszültséglevezetési platformot adnak. Szeretnénk megtalálni a közönséget, akik rezonálnak velünk, az üzeneteinkkel és az energiáinkkal, ezáltal egy minél nagyobb baráti közösséget építeni a zenénkkel.
Köszönjük a beszélgetést...
2026. június 1. 07:33