A holnap hangjai – Boyongó (Keszthely)
A tizenhatodik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2023-2024. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Boyongó zenekarral folytatjuk, ő a keszthelyi Fülesbagoly Tehetségkutatón érdemelték ki a szeptember végi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
6 tagú zenekarunk másfél éve játszik jelenlegi formációjában. Számunkra a zenekar olyan mint egy család, mindenki máshoz ért, mindenki hoz magával valami egyedit és pont ettől lesz a zenénk is ennyire izgalmasan szerteágazó, amelyben közös pont a népzene.
Tavaly vettünk részt először az öröm a zene tehetségkutatón, ahol a döntőben az év felfedezettje díjat nyertük el. Jelenleg az első kislemezünkön dolgozunk, amely idén ősszel fog megjelenni.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Szeretnénk, hogy a zenénk és rajta keresztül szerintünk értékes gondolatok utat találjanak másokhoz is. Mindenképp hűek szeretnénk maradni az általunk képviselt stílushoz, amellyel próbálunk jól egyensúlyozni a népi és a modern világ sokszor összeférhetetlennek tűnő területei között. Igyekszünk tisztelettel, ugyanakkor innovatívan nyúlni a népzenéhez és végül sokszor valami egész mást varázsolni belőle, hogy minél többek - de főleg a fiatalabb generációk - érdeklődését felkeltsük és idővel talán meg is szeressék ezeket a dallamokat - és velük együtt valami többet is talán.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Hasonló a válasz erre is, mint az előző kérdésre. Nagyon kevés zenekar van ma Magyarországon, akik nem autentikus népzenét játszanak, de felhasználják bizonyos elemeit és tisztelettel nyúlnak hozzá, írják át. Ezen kívül törekszünk arra, hogy a zenekaron belül mindenki önkifejezése teret kapjon.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Szerencsére úgy látjuk, hogy van igény a muzsikánkra és egyre többek érzik úgy, hogy itt valami mást/többet kaphatnak. Koncertezni főleg az utóbbi 1 évben kezdtünk és hát be kell vallanunk, hogy nagyon élvezzük. Szóval szeretnénk folytatni, amit elkezdtünk és ebbe az irányba menni tovább. Meg persze egy kicsit bolyongani útközben…
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Jó, hogy lehet találni lehetőséget bőven, ahol fel lehet lépni úgy is, hogy nem profi zenészek vagyunk, viszont a fesztiválok, klubok, rádiók, alapítványok kezében óriási felelősség van, hogy milyen zenekarokat juttat el oda, ahol a zenére már nem csak mint csodás hobbi lehet tekinteni.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Zenekarként valószínűleg keveseknek adatik ez meg. A többség valószínűleg több lábon él: zenekar, tanítás, másik zenekar, máshol tanítás... Ez egyfelől nehézségnek tűnhet, a másik oldalon azonban sok pozitív hozadéka van. Több benne a szabadság, a változatosság, így valószínűleg tovább fenntartható a kreatív lendületet is, mintha egyetlen dolgon múlna az ember megélhetése.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Szerintünk a zeneipar globalizációjával nem kapnak elég lehetőséget, figyelmet a hazai előadók. Például a járvány alatt, amikor a zenészek elestek mindenféle fellépési lehetőségtől az itthoni rádióknak kötelességük lett volna előtérbe helyezni a magyar előadókat. Szomorú, hogy az üzletekben, rádióban játszott zenék elenyésző része magyar.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Persze, hogy lehet, volt is már rá példa, hogy kiből, majd kiderül…
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Zenénk bizonyos paradox jellegéből kifolyóan sosem gondoltuk volna, hogy a Boyongó név és a tehetségkutató szó fog egy mondatban szerepelni, de hatalmas élmény volt az, hogy a zsűri felismerte a zenei üzenetet anélkül, hogy el kellett volna mondanunk. Sajnos viszont még mindig vannak olyan tehetségkutatók, amik csak rontják a hazai zenei felhozatalt.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Eszméletlen tehetséges fiatalok vannak hazánkban, akikben tetőtől talpig ott buzog a zene, viszont amíg nem vetkőzzük le azt, hogy a zenét ugyanúgy tanítják, mint a matematikát, addig a zenei tanulmányok végére pont az veszik el ami a cél lett volna. A kapcsolódás, önkifejezés, improvizáció, mert ezek nélkül a zene tényleg kottába foglalható és felírható egyenletekként.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Szeretjük őket. Főleg azokat, amik a közösségről és a zenéről szólnak, nem pedig a pénzcsinálásról.
Szerencsére elég sok színvonalas fesztivál van hazánkban. Idén például lehetőséget kaptunk bemutatkozni az Ördögkatlan fesztiválon, augusztus folyamán pedig két másik helyen is játszhatunk majd még: a Boglart fesztiválon és a Szentgyörgyi Kőleves nevű minifesztiválon, melynek szervezéséből zenekarunk is kiveszi a részét. Ezeket is nagyon várjuk, a jövőben pedig reméljük, hogy a Veszprémi Utcazenefesztivál, esetleg a Művészetek Völgye is összejön majd.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Olyannyira lenne rá szükség, hogy szinte csoda, hogy ennyire nincs. Rengeteg törekvés van, a felélesztésére, de még mindig nincs meg az átütő erő. Viszont jó látni azt a trendet, hogy egyre több talán az élőzenés est, még ha legtöbbször kis zenekarok lépnek is fel teljesen ingyen.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Ha magasabb szinteken is az értéket tartanák szem előtt és nem a könnyű, gyors fogyaszthatóságot. Ha a média jobban támogatná a hazai előadókat, több lehetőséget kapnának a kis együttesek tv-ben, rádióban. Rengeteg tehetség van, sokszor rejtve, de egy kis támogatással komoly színvonalú zenét tudnának felmutatni. Ilyen támogatás például az Öröm a Zene programja. Hálásak vagyunk, hogy a részesei lehetünk!
Köszönjük a beszélgetést...
2024. augusztus 9. 07:39