A holnap hangjai – Dirty Canvas (Eger)

A tizenharmadik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2020–2021. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Dirty Canvas zenekarral folytatjuk, ők az Éter tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét. 

Bemutatnátok röviden a zenekart?

Őszinte rock ’n’ rollt játszó zenekar vagyunk, hagyományos felállásban. Az együttest Szilágyi Zsombor gitárosunk alapította 2017–ben Tóth Márk dobossal és Nagy Gergely bőgőssel. Ehhez a formációhoz csatlakozott a frontemberünk, Huff Zalán (ének-gitár), aki egy fröccsáztatta érdi házibuliban talált rá a billentyűsünkre, Kiss Norbertre. A zenénket nehéz lenne műfaji kategóriák keretei közé sorolni, ám ha mégis fő inspirációkat kéne megnevezni, a hard-rock, a pszichedelika és a blues kerülnének az első helyekre. A paletta viszont ennél természetesen jóval bővebb, hiszen a zenekar tagjai egyénenként külön-külön zenei világot képviselnek, ezeknek a világoknak a metszetében jött létre egy olyan hang, amit immár a sajátunknak érzünk.

Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?

Elsősorban azokat a színpadi energiákat és azt a felszabadultságot szeretnénk átadni másoknak, amit mi érzünk, amikor együtt zenélünk. Annak ellenére, hogy ez a stílus már több évtizedes múltra tekint vissza, hisszük, hogy a szabadság életérzésének ma is a rockzene a leghitelesebb közvetítője. Ezt szeretnénk – immár elsősorban magyar nyelvű – dalszövegeinkben is megragadni, melyekben esetenként kritikai hangvételt sem félünk megütni.

Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?

Szerintünk jelenleg, a fiatal, feltörekvő zenekarok között nincs olyan hozzánk hasonló stílusú zenekar, amelyikben ennyi stenk lenne. Ez a műfaj csak akkor lesz hiteles, ha az ember szívét-lelkét beleteszi, és nemcsak a mi véleményünk, hanem az eddig kapott visszajelzések tanúbizonysága szerint is ez nálunk maradéktalanul megvan.

Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?

A koncertjeinkből úgy látjuk, hogy van igény arra amit csinálunk egyre többen érkeznek ismeretlenül is a koncertjeinkre. Mivel úgy érezzük, hogy a zenekar már megtalálta a saját hangját, a most következő időszak szerintünk arról kell szóljon, hogy a zenénk minél szélesebb körhöz eljusson.

Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?

Egyértelműen pozitív trend – itthon és külföldön egyaránt – a növekvő igény az élő, hangszeres zenére. Számunkra az is nagyon kedvező, hogy a régebbi korszakok zenéi a reneszánszukat élik. Problémát a zeneipar elüzletiesedésében látunk, és bár ez a folyamat évtizedekre nyúlik vissza, szerintünk igazán most csúcsosodik ki, elsősorban a mainstreamben; kellő pénzzel, laboratóriumi körülmények között kotyvasztott zenével minden akadály nélkül fel lehet húzni egy remek megélhetést nyújtó brandet, olyan produkciók mögött, melyek minden művészeti értéket nélkülöznek.

Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?

Igen, szerintünk rengeteg szorgalommal és kitartással, több év alatt ki lehet építeni egy biztonságos egzisztenciát, a művészi szabadság csorbulása nélkül is.

Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?

Zenélni régen is menő volt, ma is menő, és biztosak vagyunk benne, hogy a jövőben is az lesz :) Sajnos anyagilag ezt a társadalom kevésbé vagy legalábbis keveseknek honorálja. Régen talán annyiban lehetett jobb a helyzet, hogy a kisebb választék révén egy-egy zenekar hazai értelemben véve ténylegesen szupersztár lehetett, például az általunk is nagyra becsült LGT, ma ez már nehezen elképzelhető. Illetve régen az emberek a kevesebb zenekart jobban is ismerhették, akár név szerint a tagokat, a mai információáradatban sok bandához csak egy-egy szám címe vagy lejátszási lista neve kötődik.

Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

Sok magyar előadó van, aki rászolgálna arra, hogy világhírű legyen, a teljesség igénye nélkül itthoni példaképeink közül az Ivan & The Parazolt említenénk meg.

Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?

Nagyon jó, hogy vannak tehetségkutatók, hiszen a hazai zeneipar egy meglehetősen szűk és bennfentes kör, a zenekarok az ÖRÖM A ZENE és ehhez hasonló tehetségkutatók nélkül nehezen juthatnának kedvező lehetőségekhez. A kereskedelmi tévék tehetségkutatóinak „művészeti felfogása” viszont sajnos nem azonos a miénkkel.

Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?

Nem aggódunk miatta :) Úgy gondoljuk, hogy ez a mostani korszak, azaz a mi korszakunk is nagyszerű muzsikusok nemzedékét fogja kitermelni.

Mi a véleményetek a fesztiválokról?

Nagyon szeretnénk már bekerülni a hazai fesztiválkörforgásba, úgy gondoljuk, hogy a produkciónk van olyan színvonalas, hogy – ugyan a kellő ismertség híján nem főműsoridőben, de – mindenképpen megállná a helyét akármelyik nevesebb könnyűzenei fesztiválon.

Mi a véleményetek a zenei klubéletről?

A klubélet nem működik jól, erről elég sokat tudnánk mesélni. Nagy szükség lenne a hazai klubok támogatására, ám az utóbbi időszak eseményei, a sok ismert hely bezárásával ezzel ellentétes tendenciát mutatnak, pedig a klubok sok feltörekvő zenekarnak jelenthetnének ugródeszkát.

Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

Mi ;)

Köszönjük a beszélgetést.


2021. szeptember 30. 04:42