A holnap hangjai - Gedeon Reflects (Szolnok)
A tizenhetedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2024-2025. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Gedeon Reflects zenekarral folytatjuk, ők a szolnoki AztaQ tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
Mi vagyunk a Gedeon Reflects, avagy a „lírától a hard rockig utazó mérnökök”. Zenénk az akusztikus, lírai dallamoktól a fülbemászó modern alternatív rockon át a prog- és metalba hajló megoldásokig ível, időnként népies, country és fusion elemekkel gazdagítva. Nemrég jelent meg második albumunk, Előtted Áll címmel, amelynek legfőbb erőssége a gazdag hangszerelés és az elgondolkodtató szövegvilág.
Zenekarunk ebben a formájában kb. 3 éve létezik, de már évekkel ezelőtt a gimis, illetve egyetemi éveink közben összehaverkodtunk, majd többször is zenéltünk együtt ilyen-olyan formában. Gedeon András a zenekar fáradhatatlan motorja, fő dalszerzője és basszushangú gitáros-énekese, Kiss Balázs a zenekar rekedtes hangú szólógitáros énekese, néhány dal (társ)szerzője, Kiss Tamás a baseball sapkás mindig elegáns villámkezű basszusgitárosunk, illetve Megyeri István a zenekar dobosa, aki ügyesen bánik a triolákkal és izgalmas ritmikákkal, és több dal szövege is az ő fejéből pattant ki.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
A dalainknak tartalmi és zenei célja is van, amelyeket koncertjeinken is igyekszünk átadni. Tartalmilag fontos számunkra az elgondolkodtatás, célunk reflektálni az élet több területére, hangulatokat, érzéseket, lelkivilágokat bemutatni. Vannak melodikusabb, esetenként sötétebb hangulatú dalaink is, de alapvetően mégis a pozitív üzenet a célunk. Szövegeink visszatérő motívumai például a vágyak, a lélek, az útkeresés, a küzdelmek és a fejlődés.
Zeneileg pedig célunk egy olyan produkció létrehozása, ami sokszínű, stílusokon átívelő, igényes és élőben is legalább olyan hatásos, mint felvételen. A sokszínűségünk abból is ered, hogy mindnyájan más közegből érkezünk. Andris klasszikus gitáron tanult évekig, sok versfeldolgozást játszott és szereti az acapellát, Balázs inkább a matekosabb és djentes vonalat kedveli, Isti korábban egy rockzenekar dobosa volt, Tomi pedig az instrumentális jazz világából jön. Ezek az elemek mind-mind elférnek a zenénkben valamilyen formában.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Alapvetően leginkább a rockzenei műfajba sorolnánk magunkat, de mindenképp eltérés egy klasszikus rockzenekari felálláshoz képest, hogy Andris akusztikus gitárt használ, hangfekvése is jóval mélyebb az átlagnál, a zenekar tagjai külön-külön is kicsit más stílusból érkeznek és szeretünk egyre többször plusz hangszereket (zongora + cselló) is használni. Szövegileg igyekszünk kerülni a felszínességet, merünk elgondolkodtatóbb témákat boncolgatni, illetve zeneileg sem ismerünk megalkuvást, daloktól függően más-más hangszereléseket is alkotunk, a nagyívű éneklésű csellós-zongorás lírai melodikus daloktól egészen a keményebb prog-rock vonalig, néhol népies, jazz, vagy fusion elemeket is behozva.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
A szolnoki tehetségkutatón rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, ugyanakkor felvetődött az is, hogy érdemes lehet elgondolkodnunk a dalszövegeink világán – hogyan lehetne azokat a mai trendekhez közelebb vinni. Azt látjuk, hogy a helyenként kissé didaktikusabb megfogalmazásunk és a sokszínű zenei világunk miatt nehezebben sorolhatók be a dalaink a megszokott skatulyákba, és ez talán a piacképességünk rovására is mehet. Mégis, számunkra a legfontosabb az, hogy azt csináljuk, amit igazán szeretünk – őszintén, hitelesen. A közelmúlt egyre több megerősítése pedig azt mutatja: amit csinálunk, az különleges és értékes lehet. Bár ma egyre szűkül a tér az élőzene előtt, és a gyors, felszínes élmények dominálnak, mi azoknak szólunk, akik ennél többet keresnek. Ők a mi közönségünk – és nekik szeretnénk valami maradandót adni.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Ma nagyon erősen érződik a pillanatvezéreltség – mindenki az ingerdús, pörgős tartalmakat keresi, elég csak a reels/TikTok videókra gondolni. Emiatt nehezebb figyelmet kapni olyan zenékkel, amikhez idő kell, amik elmélyülést kérnek. Alapvetően a hangszeres élőzene is háttérbe szorult, miközben a zeneileg egyszerűbb rap és elektronikus vonal sokkal jobban előretört. Viszont nagyon pozitívnak éljük meg, hogy egyre több pályázat és tehetségkutató van (pl. Öröm a zene), ami képes felkarolni a hangszeres tehetségeket, ez pedig sokat számít egy induló zenekarnak. Mi továbbra is hisszük, hogy van, aki többre vágyik a gyors impulzusoknál – nekik játszunk.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Meg lehet, de Magyarországon jó eséllyel nem olyan módon, hogy kizárólag saját dalokat játszik valaki és azzal befut. A legtöbb zenész ismerősünk több formációban játszik, például tánczenét vagy feldolgozásokat, és sokan tanítanak is mellette. Ebben az esetben viszont már nem a saját dalokból jön a bevétel, hanem jórészt abból, amit mások elvárnak, és amit a piac diktál. Egyértelműen nagyon kemény munka egyébként ez is, és a zenetanároknak is minden elismerésünk. Viszont a zene és megélhetés összekapcsolása könnyen háttérbe szoríthatja az önkifejezést, ami számunkra a zenélés egyik legfontosabb része.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Nagy a zaj – rengeteg az előadó, és sokan eleve nem is keresik a magyar zenét, inkább külföldi előadókat hallgatnak. A szervezők helyzete sem egyszerű: egyre kevesebb a pénz, így érthető, hogy inkább olyan fellépőket hívnak, akik kisebb csapattal utaznak – például szóló előadókat vagy DJ-ket, nem pedig hangszeres zenekarokat. Ugyanakkor vannak nagyon pozitív példák is: egyre több fesztivál kifejezetten a magyar zenére épít, és a Petőfi Rádió is évek óta kizárólag magyar előadókat játszik, ami szerintünk abszolút példaértékű.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Azahriah jó eséllyel pályázik, de egyébként szerintünk nem reális cél egy magyar előadó számára, hogy világsztár legyen.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
A szakmai alapú tehetségkutatók, mint például az Öröm a Zene, szerintünk kifejezetten hasznosak. Őszinte, építő visszajelzést kapunk, ami segíti a fejlődést, és ha az ember nyitott rá, rengeteget tanulhat belőle. Közben sok hozzánk hasonló zenekarral is megismerkedünk, akikkel nemcsak haveri viszony alakul ki, hanem volt már példa közös koncertekre is. A közeg inspiráló és támogató, és tényleg értékes lehetőségekhez lehet jutni – fellépések, klipforgatás, megjelenés – amik egy kezdő zenekarnál nagyon sokat számítanak.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Utánpótlásból szerencsére nincs hiány – rengeteg tehetséges fiatal kezd el zenélni, viszont a zenekar alapításhoz szükséges hangszeres arányok eltolódtak: gitárosból sok van, míg basszusgitárosból és dobosból jóval kevesebb, a jó énekesekről nem is beszélve. Ami talán még nagyobb probléma, az a motivációvesztés: sokan gyors sikert várnak, és ha ez nem jön, hamar feladják. A mai világ tempója sem segít ezen – mindenki azonnal akar mindent, így a sikert is. Pedig ez hosszútávfutás. Mi is úgy gondoljuk, hogy ha valakit kizárólag a siker hajt, az előbb-utóbb kiég. A valódi hajtóerő inkább az alkotás öröme, a közös zenélések élménye és az, hogy koncertről koncertre adhatunk valamit a közönségnek – ez az, ami miatt nem tudnánk abbahagyni.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
A fesztiválok remek lehetőséget adnak feltörekvő zenekaroknak a közönségépítésre és a kapcsolatok bővítésére – bekerülni viszont nehéz. Épp ezért is értékesek azok a tehetségkutatók, ahol fesztivál fellépés a díj. Ugyanakkor szomorú, hogy a nagyobb fesztiválokon egyre kevésbé kapnak helyet a klasszikus, állandó tagokkal működő élőzenés zenekarok. A legtöbb headliner szólóelőadó sessionzenészekkel, vagy háttérsávokkal dolgozik, és külön ki kell emelni, ha egy produkció valóban élő. A költséghatékonyság sokszor kiszorítja az igényes, hangszeres élőzenét – különösen a kisebb fesztiválokról. Viszont vannak Magyarországon nagyon pozitív kivételek is (pl. Fishing, Művészetek Völgye, Fekete Zaj), ahol még mindig nagy hangsúlyt kap a hangszeres zene és az élő előadás.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Tök jó dolog, hogy gyakorlatilag aki akar, az el tud jutni klubokba fellépni (persze korlátozott, hogy hova). Így klubéletben több (rock)zenekar kap lehetőséget, mint a fesztiválokon, bár a körülmények – például a hangosítás – nagyon változóak. Ezek a helyzetek alázatra, rugalmasságra tanítanak és segítenek fejlődni, hogy idővel komolyabb színpadokra juthassunk és mindenhol helyt álljunk. Pozitívum, hogy sok klub kap NKA támogatást, így változatos zenei programokat tudnak kínálni.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Több élőzene, több lehetőség – legyen szó vendéglátóhelyekről vagy fesztiválokról. Az olyan kezdeményezések, mint az NKA, az Öröm a zene vagy a Petőfi Rádió, már most is sokat segítenek a hazai előadók érvényesülésében.
Köszönjük a beszélgetést.
2025. augusztus 9. 08:07