A holnap hangjai - Pukánszki Nelli (Szombathely)
A tizennyolcadik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2025-2026. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Pukánszki Nellivel folytatjuk, ők a szombathelyi ÁTJÁRÓ - Öröm a zene tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
Pukánszki Nelli a nevem. 3 éve megkaptam az első gitárom, azóta zenélek komolyabban, illetve írom a saját dalaim. Minderre a késztetés tulajdonképpen ösztönös volt. Öngyógyítás, saját lelki állapotom dallamokba öntése. Csak ezért kezdtem el. Az, hogy ez útközben egyre több emberre hatással volt, pedig egyenesen boldoggá tesz... A tehetségkutatóra gitártanárom, Bujtás Ervin ajánlására indultam, a Grabarics tesókkal, Milánnal és Gergővel. A három dalomat, amikkel készültünk igazából két óra alatt próbáltuk össze, mivel a kapcsolat még nagyon fiatal, még kiforróban van a dolog... Viszont a fiúknak köszönöm a közreműködést, és örülök hogy Ők is osztoznak velem a zene örömében. Nagyon-nagyon tehetségesek.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Szerintem gyönyörű dolog az, hogy minden ember az életében előbb-utóbb, egyszer vagy többször, szembenéz a neki szánt „csomaggal”. Amibe általában valami nehéz dolog kerül, valami amit nem könnyű felemelni, cipelni, aztán elengedni. Úgy elengedni, hogy egy részét mégis életünk végéig cipelnünk kell. Mindeközben tanulunk, tapasztalunk, együtt élünk vele, néha kiakadunk, majd megint kivirulunk. Aztán egy nap felkelünk és észrevesszük, hogy már nem érezzünk a csomag súlyát, már nem érezzük, hogy fájna. Ekkor talán egy kicsit megnyugszunk és rájövünk, hogy még nyertünk is. Van miből építkezni. Én mostmár örülök, hogy megkaptam az első csomagom. Másképp, tuti nem ragadtam volna tollat és papírt, főleg nem gitárt. Számomra a zene ezért több, mint zene. Én csak azt szeretném ezzel üzenni, hogy ne féljünk abból erőt meríteni, ami megpróbált minket összeroppantani. Mi sokkal erősebbek vagyunk annál. Tegyük a dolgunkat, és higgyünk abban, hogy minden pont akkor és pont úgy fog történni, ahogy annak történnie kell. Én erre gondolok, mikor feszkózok. Általában segít.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Úgy érzem, bátran mondhatom: hitelesség.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Megnyugtató látni az igyekezetet, hogy támogatják az ügyeskedő fiatalokat fellépési lehetőségekkel, kulturális rendezvényeken, klubokban. Ezek mind inspirációs források lehetnek egyeseknek. Szerintem jónéhány fiatal fordul a zenéhez, és van, akinek érdemes is, mert amit képvisel, az egyedi színt és hangzást hoz... Ez izgalmas lehet. És érdekes. Felemelő.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Néha csak rácsodálkozom, hogy mennyiféle fiatal vagy már nem olyan fiatal tehetség él köztünk. Jó irány, ha meg mernek mutatkozni, önmagukhoz hűek lenni, egymást támogatni, szurkolni. Az még jobb lenne, ha ezeket nem próbálná formára szabni, átalakítani valami „megcsinálttá” a szórakoztató ipar.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Hát... Reméljük. Elindulni nehéz. Van akinek bejött...
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Az a baj, úgy érzem, hogy ma már könnyebb eladni a formát, mint a tartalmat. A „klasszikusokat” hallgatva ezt nem érzem... Én bármilyen műfajt, zenét szeretek hallgatni, ami nekem üzen is valamit. Nem zárkózóm el semmitől.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Fáj mondani, vagy gondolni, de az, aki nem születik eléggé nyugatra, az hátránnyal indul ilyen szempontból. Viszont nincs lehetetlen.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Szuper lehetőség a megmutatkozásra, de nem mindegy, hogy milyen tehetségkutató. Vannak tehetségkutatók, amik kicsit öncélúak... Fontos, hogy meghallgassuk a tanácsokat és elfogadjuk a hozzáértő kritikát. Viszont, ami még fontosabb az az, hogy a saját ötleteinket, értékrendünket, eredetiségünket illetve érzékenységet, kreativitást ne engedjük senkinek se beszürkíteni, érvényteleníteni...
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Szerintem én/mi is az utánpótlást erősítjük... Remélem még jönnek utánunk is. Én azt gondolom, menő nagyot álmodni. És egyre többen mernek is. Az még menőbb.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Jó buli. Lehet tombolni. Ellazulni. Vagy sírni. Akár egyszerre. Én úgy szoktam. Szuper lehetőség új ismeretségek, barátságok kötésére...
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Ugyanazt tudnám mondani, amit a fesztiválokról. De ebben még nincs nagyon tapasztalatom. Bár, a kisvárosokban valószínüleg kevesebb lehetőség van klubéletre, mint mondjuk a nagyvárosokban, pl. Budapesten.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Hm... Jó lenne, ha az intézményes zenetanítás nemcsak a klasszikus zenére fókuszálna (bár az is nagyon fontos), hanem a könnyűzene is elérhető lenne, nemcsak magántanárnál/magániskolában... Főleg vidéken nehéz lehet megfelelő magántanárt találni - ha valaki nem kisgyerekként döbben rá a zene iránti szenvedélyére...
Köszönjük a beszélgetést.
2026. április 25. 06:45