A holnap hangjai – TRAMPÚR (Nyíregyháza)
A tizenötödik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2022-2023. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a TRAMPÚR zenekarral folytatjuk, ők a nyíregyházi Hollywood-i Sztárok tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
Helló! A tenger veszedelmes, de a zenekarunk szerencsére nem annyira, szerintünk egész kedves emberek vagyunk. 4 egri srác eltérő zenei gyökerekkel, ami a zenéink hangzás világában is megmutatkozik. Bár 2019 ősze óta együtt zenélünk, a 2022-es évben sikerült talán úgy igazán zenekarrá fejlődnünk. Lassúak vagyunk, de jelenleg azért még előre megyünk!
Mrena Csongor - gitár, ének
Mustos Gergely - gitár, ének
Mrena Máté - basszusgitár, vokál
Kerékgyártó Balázs - dob
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
A Trampúr egy alkotói játszótér, a szabályok nem követnek minket és mi sem követjük a szabályokat. Néha tudunk zenélni, néha nem. Dalainkat az aktuális érzéseink és a világról alkotott képünk formálják. Nincs külön célközönségünk, de aki bele tud helyezkedni a dalokba, azt szorosan öleljük keblünkre.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Máté: Funkción kívül játszok a basszusgitáron.
Csongi: Egy normálisan működő zenekarban általában van egy olyan csávó aki megfejti a dalok hangszerelését. Na nálunk ez nem létező dolog, a dalaink saját magunkon kívül történnek meg és az egész alkotási folyamatunk valami bájos tudattalan őskáoszra hasonlít. Mindenki jászogat a saját hangszerén, mosolyog rá, meg elvan a kis dallamaiban, amiket teremtett, de a kerek egészet valahogy sose tudjuk egyben szemlélni. De törekszünk, abszolút…
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Gergő: Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Egyfelől rendkívül színes palettán mozog a hazai zene, hiszen a már nagyok által letett "alapkövek" mellett az új és feltörekvő, vagy ha mondhatom így: kortársak munkásságában is bőven lehet találni szenzációs dolgokat, számos műfajban. Tehát el vagyunk látva zenével rendesen. Ami szomorú ebben a történetben az az, amit ma popnak nevezünk. Kéthangos fülbemászó nóták, helyenként semmitmondó szöveggel. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezek között nincsenek egész jó kis húzások, hiszen van, amit én is örömmel meghallgatok, de sajnos ez csak egy kis százalékára igaz a rádió-popnak, ez persze nyilván szubjektív vélemény. És hogy milyen jövőt látok magunk előtt? Bizakodom. Remélem a magunk műfajában szép eredményeket érünk el. :)
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Máté: Abszolút pozitív, hogy egyre gyakrabban engednek át a zebrán. Mondjuk a biciklimről akkor se szállok le, inkább szabálytalanul áttekerek. Negatív a sok hülye szabálytalankodó biciklis.
Csongi: Szerintem sosem a trendekkel van baj, hanem inkább azzal, hogy ha valami divatossá válik, az óhatatlanul a középszerűség áldozatául esik. Mivel egyre nagyobb tömegeket ér el, egyre többen szállnak be az alkotási folyamatokba is a hírnév reményében. Minél nagyobb a piac annál többféle igénynek kell megfelelnie, hogy népszerű maradhasson és ha valami mindenkinek meg akar felelni az leginkább semmilyen lesz.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Gergő: Rengeteg munka és év szükségeltetik hozzá szerintem, mire az ember eléri azt a fajta profizmust, hogy a zenélés a hivatásává nője ki magát. Persze az sem elhanyagolandó szempont, hogy amit alkot, az eladható legyen.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Máté: Nem gondolom, hogy sokat változott volna, azt hiszem mindig voltak szeretett, kevésbé szeretett és nem szeretett zenészek. Viszont régebben még létezett a Color és az Illés zenekar is, ebből a szempontból sokkal jobb volt a helyzet akkoriban. Még szerencse, hogy Balázs nekem ajándékozta az apukájától megszerzett Color lemezt, így kicsit azért boldogabb vagyok.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Máté: Borzasztó kevés az esély rá, eleve a többség magyarul ír szövegeket, ők nyilván ki is estek a nemzetközi piacról. Akik meg angolul énekelnek, azoknak az egész világgal kell versenyezni, ami egy ilyen kis országból indulva embert próbáló feladat lehet. Hatalmas hátszéllel, sok pénzzel és kimagasló tehetséggel talán sikerülhet valakinek.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Máté: Remek lehetőség ez a zenekaroknak a bemutatkozásra vagy akár a gyakorlásra, hogy szokják a színpadi jelenlétet meg úgy általában a koncertszerű szituációkat. És ha éppen részt veszünk egy ilyen tehetségkutatón, tök jó hallani a többi zenekart is, látni, hogy ők hogy játszanak, mit csinálnak esetleg másképp, ezekből is lehet tanulni. Meg persze ott a szakmai zsűri, ha a zenekar a produkció végén kap kritikát, abból is sokat lehet tanulni.
Gergő: Az Öröm a zene féle tehetségkutatók abszolút arról szólnak amiről szólniuk kell és óriási hála azért, hogy érdemben foglalkoznak az ifjú zenészekkel!
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Csongi: Szerencsére zenei utánpótlásból nincs hiány. Inkább a hallgatói oldal a poblémás. Rengeteg tehetséges és minőségi feltörekvő előadó van, de az emberek 80%-a egyszerűen nem kíváncsi rájuk. A zenét fogyasztókból kellene egy sokkal tudatosabb és nyitottabb közeget formálni.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Gergő: Csodálatos jelenség, a muzsika Mekkája. Egy olyasfajta erő, ami hatalmas tömegeket kovácsol össze és ahol mindenki maximálisan, gátlástalanul megőrülhet, elfelejtve a dolgos hétköznapokat. Nekem azért is állnak nagyon közel a szívemhez, mert a mi első koncertünk is egy mondhatni fesztivál keretein belül valósulhatott meg. 2019-ben volt szerencsém részt venni a Fishing on Orfűn hallgatóként, nagy álmom, hogy előadóként is sikerüljön.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Mi egriek vagyunk és ott nincs klubélet, úgyhogy itt akár le is zárhatnánk a választ.
Viszont abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy tavaly ősszel együtt játszhattunk jó pár vidéki klubban a nagyon kedves és csodás Sziámi AndFriends zenekarral és teljesen pozitív tapasztalat volt, mindegyik klubban tök szimpatikus volt a közönség és a személyzet is, úgyhogy szerintünk jó, hogy így kicsit szűkebb, családiasabb hangulatban is vannak zenei megmozdulások.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Gergő: Szerintem első sorban az, ha minden város tudna helyszínt, klubot biztosítani kezdő és profi zenekarok számára egyaránt.
Csongi: A kultúrára való igényt kéne társadalmi szinten egy picit magasabbra lökni.
Köszönjük a beszélgetést.
2023. január 26. 07:22