A holnap hangjai - zuzmo (Szigetszentmiklós)
A tizenhetedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2024-2025. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a zuzmo zenekarral folytatjuk, ők a XX. Roxiget Rockzenei fesztivál és tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A zuzmo, egy 2024 márciusában alakult midwest emot és magyar altert összeházasító budapesti zenekar. A zenekart Gergely Bence (gitár / basszusgitár), Szabó Gergely Zsolt (ének) és Szabó Márton Zoltán (gitár / basszusgitár) alapította, akik ezen a ponton már közel 7 éve zenéltek együtt egy másik formációban. Hozzájuk csatlakozott Bustya Dániel (billentyűk) és Karancsi Balázs (dobok).
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
A zenekar jelenlegi célja az, hogy olyan zenét írjunk, amely a lehető legpontosabban megragadja az írás pillanatában az érzéseinket, ezáltal egy lenyomatot képezzen az adott időszakról. Így mélyen őszinte dalok jöhetnek létre olyan témákban, mint a szorongás, a felnőtt identitás megtalálása, vagy a veszteség. Abban bízunk, hogy a dalainkban mindenki megtalálhatja azt a gondolatot, ami segít neki átvészelni egy nehezebb időszakot.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Szerintünk a legnagyobb egyediséget az adja, ahogyan kombináljuk a stílusokat és ezek elemeit. A midwest emo egy underground stílus, amelyet legjobban a bonyolult gitár riffek, páratlan ritmusok és nem konvencionális akkordmenetek jellemeznek. Mi ezt szerettük volna kombinálni a magyar alter hangzásvilágával, hangszerelésével, hogy valami olyan egyensúly jöjjön létre, ami befogadhatóvá teszi az eredeti stílus furaságait mindenki számára, de a stílus rajongói sem tántorodnak el attól, hogy meghallgassák. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy simán tombol a közönség egy 7/8-os riffre, miközben a testképzavarról éneklünk.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Azt, hogy merre tendál a hazai zeneipar, azt nem tudjuk és őszintén nem is foglalkoztat bennünket túlságosan. Ilyen naiv gyerekek vagyunk, akik hisznek abban, hogy ha őszintén írunk zenét, akkor az valahogy valahol meg fogja találni a közönségét. Jelenleg az a cél, hogy eljussunk oda, hogy stabil fellépői legyünk a hazai fesztiváloknak és legyenek vagány előzenekari együttműködéseink, messzebbre nem tekintünk, mert feleslegesen elvonja csak a figyelmünk a tervezgetés.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Nem igazán figyelünk az ilyen trendekre meg ilyesmi, szóval nem vagyok benne biztos, hogy itt érdemi véleményt tudunk kifejteni. Mindenesetre örömteli, hogy a nemzetközi színtéren egyre több „kísérletezős” zene jut egészen nagy reflektorfényhez. Az, hogy ilyen late-night TV műsorokban szerepelhet Magdalena Bay vagy a Knocked Loose az vagány.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Van, aki megél a zenélésből ebben egészen biztosak vagyunk, de valószínűleg az anyagi stabilitáshoz vezető út rögösebb, mint más szakmák esetén. Talán nekünk kevésbé szorongató a létbizonytalanság, mert mindannyiunknak van egy a zenéléssel többnyire összeegyeztethető szakmája (kivéve Balázsnak a dobosunknak, de ő még egyelőre a középiskola padját koptatja). Dani és Gergő középiskolában, Bence egyetemen tanít vagy fog tanítani, Marci pedig biológus kutató.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Szerintünk zenésznek lenni régen, most és mindig egy nagyon vágyott foglalkozás lesz. Ezáltal, hogy milyen a megítélése az nem számít.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Nincs kifejezett jelöltünk, de bárkinek nagyon fogunk örülni, aki ilyen babérokra tőr. Marci biztosan azt mondaná, hogy Desh lesz a következő nagy világsztár. Szerintem nehéz innen Európa szívéből világsztárrá válni és ebben a magyar nyelvű szövegek itthoni preferenciája se segít. Bár, ha azt nézem, hogy a Honningbarna nevű norvég zenekar egy speciális norvég dialektusban írt dalai a post-hardcore műfaj meghatározó zenekarává repítik őket, vagy hogy a Sigur Rós saját anyanyelvén lesz post-rock világszenzáció, akkor tulajdonképp bármi megtörténhet.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Ha eltekintünk azoktól a tehetségkutatóktól, amelyeket a tv-ben általában lát az ember, akkor a tehetségkutató műfaja remek platformot teremt arra, hogy bemutatkozhassanak kisebb zenekarok. Az Öröm a zene szerintünk egy hiánypótló kezdeményezés, de ugyanígy remek lehetőséget biztosítanak az olyan tehetségkutatók, mint a Made in Pécs, a Nagyelőadó, a Kikeltető vagy a Sávlekötő Camp.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
A zenei utánpótlás köszöni szépen rendben van. Csak a Roxigeten több olyan produkciót is hallhattunk, amely simán kész arra, hogy nagyszínpadon zenélhessen. Az elmúlt évben rengeteg kisebb zenekarral volt szerencsénk játszani és azt tapasztaltuk, hogy legtöbbjük eszméletlen mennyiségű alázatos munkát tesz abba, hogy előre jussanak és már a legkisebb klubokban is olyan dalok szólalnak meg, amelyek sokkal nagyobb figyelmet érdemelnek. Csak a teljesség igénye nélkül nagy szeretettel ajánljuk mindenkinek a Hitorit, a Lovas Juci és a Frász zenekart, a Skanzent, Temesi Blankát, a Tatianna zenekart, a Membránt vagy a Mock Surprise-t. Mi csak annyit kérünk az érdeklődő közönségtől, hogy keresgéljenek az Instagram bugyraiban, mert találni fognak olyan pici zenekarokat, akik pont nekik szóló zenét játszanak.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Az, hogy nagyon sötét lesz egy olyan világ, ahol bármilyen fesztiválból is az utolsóra kell jegyet venni, mert nem kigazdálkodható pénzügyileg a működésük.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Budapesti zenekarként nem lehet okunk panaszra. Általában jó infrastrukturális feltételek fogadnak bennünket, többnyire a közönség is összehalászható még a kisebb helyeken is, a szervezők jellemzően kedvesek. Vidéken az eddigi tapasztalatok alapján egy picit más a helyzet. Nem hiszem, hogy a klubok minősége az, ami különbözik, hanem egyszerűen csak nehéz és anyagilag rizikós befektetés budapesti zenekarként vidéken koncertezni és még nehezebb érdemben megszólítani a közönséget. Mindenesetre mi nagyon szívesen elhagyjuk Budapestet, szóval ha valaki szívesen játszana velünk az egészen nyugodtan keressen meg bennünket.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Az, ha minél több előzenekari és fesztivál lehetőség lenne a kisebb zenekaroknak is, mert nagyon könnyű beragadni a kisebb klubkoncertek világába.
Köszönjük a beszélgetést.
2025. szeptember 12. 07:55