A holnap hangjai – Magácska

Folytatjuk a megkezdett hagyományt, s az immáron nyolcadik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2015-2016. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Magácska zenekarral folytatjuk. Az itt elhangzó kérdések részben megegyeznek az Életképek című sorozatunk kérdéseivel, melyeket a zenélést hivatásként választó művészek felé intézünk. Azt reméljük, hogy a hivatásos és a pályájuk elején járó zenészek válaszaiból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és élettérről.

Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)

A zenekar a 2016-os Gitármánia Tábor első napján alakult szórakozottságból, afféle tábori örömzene-formációnak. Az együttes következő két napja viharos időszak a történelemben. Brutális tagcseréket követően - a legdrámaibb a dobos személyének változása volt - a jelenlegi felállás csak jóval később (a tábor harmadik napján) alakult ki: Cseszlai Hanna - ének, Kardos Csaba - ének/gitár, Schiszler Soma - gitár, Nagy Zoltán - gitár/ének, Sárdi Ádám - basszusgitár, Koncsecskó Péter - dob.

Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja vagy felvállalt üzenete?

Szeretettel üzenjük most mindenkinek, hogy túlélni csak úgy érdemes, ha nem sok mindent veszünk teljesen komolyan és van merszünk gyermeki őszinteséggel rápillantani, szemérmetlenül megénekelni egyszerű, de izgalmas szituációkat. Ezen kívül simán csak nagyon szeretjük egymást, örülünk, hogy végre együtt zenélünk sok év ismeretség után.

Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?

Az, hogy van egy lány tagunk... Nem. A dalokban hétköznapi helyzetekhez nyúlunk hozzá szokatlanul kellemetlenkedő pimaszsággal és (ön)iróniával. Mindezt pedig szuper zenével tetézzük.
Szeretnénk a tagok karaktereinek sokszínűségét kihasználni, hangszeresen és énekhangok tekintetében is. Mindannyian teljesen más zenei környezetből jövünk, a próbákon mégis azonnal elkaptuk a közös hangot. És el sem fogjuk engedni.

Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?

A jövőnk fényes, szinte elvakít. Bár nem könnyű feladat látható lábnyomot hagyni a zeneiparban, mégis mélységesen hisszük, hogy jó dalokkal, egyszerű, meghökkentő szövegekkel, pimasz mondanivalóval könnyen rávehetők az emberek egy mosolyra, aztán hipp-hopp, ez már át is csaphat egy kiadós táncba, éneklésbe. Mi imádjuk, amit csinálunk, és ez a túloldalon mindig betalál!

Meg tudnátok nevezni pozitív vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?

Bizalomgerjesztőek a kezdő zenekarok elindulását segítő pályázatok. Egy feltörekvő zenekarnak sokszor ez az egyetlen esélye, hogy profi hangfelvétele és videoklipje készüljön. Csak legyen elég közönség, aki évente befogadja a nyertes zenekarokat.

Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?

Csak a legsikeresebb produkciókban résztvevők állnak egy lábon, a többieknek marad a session zenélés, lagzizás, haknik vagy egyéb más pénzkereseti elfoglaltság.

Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?

Hát, köztudott, hogy régen jobb volt a helyzet. Talán a legtöbb ember fejében összemosódnak a felkapott, „egynótás” előadók és a kőkemény munkát belefektető, éveken - életeken - át gyakorló zenészek. Ennek egy pozitív mellékhatása, hogy talán mostanában nem rossz a megítélésünk. Van egyfajta jó értelemben vett „sztárolás” a zenészek irányában, főleg a bulvárnak köszönhetően.

Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

Nehéz megmondani, de talán a Magácska zenekarban minden megvan ehhez…
Komolyra fordítva: ha megnézzük, mekkora a különbség a hazai és akármelyik nagyobb nyugati piac közt, egyértelmű, miért ennyire nehéz a helyzete világviszonylatban egy magyar produkciónak. Főleg popzenében. Vagy csak nézzük meg Radics Gigi példáját a közelmúltból…Itthon nagy sikereket ért el, sok munkája volt, viszont a jó kapcsolatok és a vitathatatlan tehetség ellenére sem sikerült neki az amerikai karrier.
Nagyon szép cél lehet önmagában véve „csak” érdekesnek, különlegesnek lenni világszinten, világsztárság nélkül. Ehhez viszont a speciálisan magyar (nép)zenei értékeket kell újragondolni.

Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?

A szakmai - nem televíziós - tehetségkutatók nagy segítséget jelenthetnek egy feltörekvő zenekar számára, nagyon fontos az ezeken elért sikerek hullámait ügyesen meglovagolni.

Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?

Egyre több tanult, jó zenész jön ki a közép-és felsőfokú iskolákból. Másrészről a fiatalabb generáció egyre inkább tisztában van azzal a ténnyel, hogy ma már nem elég, ha jók a dalaid vagy jól játszol a hangszereden. Érteni kell a marketinghez, social networkinghez, és még egy halom idegennyelvű kifejezés mögé bújtatott új dologhoz, amelyeknek semmi közük a zenéléshez, de a zenekar ismertségéhez elengedhetetlenek.

Mi a véleményetek a fesztiválokról?

A nyári időszak legfontosabb zenei eseményei, fellépőként pedig alig várjuk, hogy jövőre eljussunk a fesztiválközönséghez. Vagyis NAGYON!

Hogyan látjátok a zenei klubéletet?

Az utóbbi években beállt egyfajta stagnálás, ami a budapesti klubéletet illeti. Az emberek a kedvenc zenekarukat mennek el meghallgatni (tehát majd minket!), és nem a helyszínekre koncentrálnak. Ezzel pedig nehéz helyzetbe kerülnek a kisebb klubok és zenekarok.

Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

Ha minél többen megismernék a Magácska zenekart! De azért egy kicsit bevállalósabb média, ami bátran mer sugározni feltörekvő, fiatal tehetségeket, így eljuttatva őket nagyobb közönséghez, nem jönne rosszul.

Köszönjük a beszélgetést

 

2016. szeptember 3. 05:39