A holnap hangjai - Szintaxis
A tizenegyedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2018-2019. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Szintaxis zenekarral folytatjuk, ők a Marosvásárhelyen megrendezett Peron Music tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A Szintaxis ötlete 2018 januárjában fogalmazódott meg, Biró Hunor (gitár ének) és Marton Zoltán (gitár) szabad alkotói projektjeként indult, majd bő fél év után teljesedett ki a formáció Székely Norbert (billentyű), Fábián Lehel (basszusgitár) és Horvát Attila (dobok) személyében. Az indie-pop-rock stílusban íródott dalok hangzásvilága és szövegei a természetközeliség köré épülnek.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Elsődleges szempont az, hogy a dalaink pozitív üzenettel rendelkezzenek. Az a célunk, hogy valami olyat alkossunk, ami által másokat is inspirálni tudunk arra, hogy keressenek, majd találjanak olyan pillanatokat az életben, melyek okot adnak az örömre, felszabadulásra.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Azt talán sosem tudhatjuk, hogy mennyire egyedi az amit épp csinálunk, viszont arra törekszünk, hogy ne csak egy adott stílusban mozogjunk, hanem legyenek átjárások. Szeretnénk ötvözni az alternatív-rock muzsika pimaszságát az indie-pop-ból származó eleganciával.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Úgy véljük, hogy az általunk elképzelt jövő elérésének kulcsa csakis a kitartó munka lehet. Persze, mondhatnánk, hogy Magyarország legnagyobb fesztiváljain szeretnénk játszani, azonban egy kisebb klubkoncert is tud akkora extázissal bírni, amiért már megéri zenélni, saját dalokat írni. Talán az egyik legfontosabb cél a jövőt illetően az, hogy fejlődjünk zeneileg, és a fejlődés révén jobb minőségben tudjuk megzenésíteni érzéseinket. A hazai zeneipar több járható utat kínál, szerintünk az őszinte daloknak mindig helye lesz a piacon.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Ez egy eléggé szubjektív téma, zenekaron belül is lehetnek különböző vélemények arról, hogy mi negatív és mi pozitív trend. Az a tény, hogy kezd újraértékelődni az élőzene, és a fiatalok körében is van igény az olyan muzsikára, ami az adott a pillanatban történik a színpadon, szerintünk abszolút rendjén van, nevezhetjük pozitív trendnek.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Ez nem egy olyan munka, hogy lejár a nyolc óra, aztán meg szabad vagy. Sőt, a hétvégék sem szabadok. Rengeteget kell gürizni ahhoz, hogy látszata legyen a befektetett energiáknak. Szerintünk meg lehet élni zenélésből, viszont úgy gondoljuk, hogy nem érdemes teljesen kimaradni az átlagosnak kikiáltott hétköznapokból sem, ugyanis rengeteg inspirációt nyújthat az, ha látjuk, hogy miről szólnak az emberek mindennapjai, milyen az amikor már reggel korán bent kell lenni a munkahelyen, és felelősséget kell vállalni a tetteinkért.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
A helyzet bizonyára más volt, a zenei piac telítődésével egyre több befektetett munkára van szükség ahhoz, hogy egy együttes saját energiából tudjon magasabb szintre lépni. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy régen jobb volt a helyzet, sőt, ma már több lehetőség adott, ezzel arányosan pedig egyre többen ragadnak hangszert a kezükbe. A hallgatók sokkal kritikusabban viszonyulnak a zenékhez, hiszen ha valami nem tetszik, rögtön továbbgörgetnek.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Miért ne lehetne? A régi időkben is voltak, és most is vannak külföldi szárnypróbálgatások. Nyilván időre van szükség ahhoz, hogy egy magyar előadó, Magyarországról indulva, világszintű sikereket érjen el. A próbálkozások száma egyre nő, szóval mi bízunk benne, hogy idővel majd arra is lesz példa, hogy magyar világsztárt ünnepelhetünk.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Tehetségkutatókra szükség van, hiszen ezek ugródeszkát jelentenek a tehetségek számára. Találkozhattunk már olyan esetekkel, amelyek arra adtak okot, hogy negatív véleményünk alakuljon ki róluk, viszont a tehetségkutatókból kikerült előadók is felelősek a saját karrierjüket illetően, tehát nem feltétlenül előnyös elhamarkodott általánosításokba bocsátkozni ezen a téren.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Jó látni, hogy a fesztiválok is teret adnak az induló zenekaroknak, ez pedig motivációként szolgál a fiatal hangszereseknek, hiszen a fesztiválok révén médiamegjelenéshez juthatnak, új emberek ismerhetik meg a zenéjüket. Külön öröm számunkra, hogy most már az erdélyi zenekarok is egyre több alkalommal mutatkozhatnak be a magyar zenei színtéren, ezen folyamatnak köszönhetően az erdélyi zenei életben is egyfajta pozitív tendencia figyelhető meg.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Valami olyasmit lehet érezni a levegőben, hogy újra tombol fesztivál-láz a világon. Erdélyben az utóbbi 3-4 év során számos olyan fesztivál jelent meg, ami megpróbálja feleleveníteni a régi idők fesztiváljainak életérzését, picit új köntösbe öltöztetve. Bárhogy is vesszük, egy koncert meghallgatása sokkal többet tud nyújtani, mint egy internetről letöltött felvétel. Az, hogy olyan híres előadók látogattak el Erdélybe, akiket azelőtt nemigazán volt lehetőségünk élőben látni, óriási inspirációt jelentett az Erdélyben tevékenykedő zenészeknek.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Erős marketing hiányában nehéz megszólítani az embereket, össze sem hasonlíthatjuk a fesztiválokkal. Ugyanakkor, egy jól megszervezett klubkoncert bármikor felérhet egy fesztiválon adott koncert élményével, hiszen sokkal közvetlenebb az egész, a közönség és a zenekar egy légtérben mozog. Nem vitás, hogy a hazai klubéletnek jócskán van mit fejlődnie, de elképzelhető, hogy néhány éven belül elérkezik az a várva várt áttörés, ami majd fellendíti a zenei élet ezen részét is.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Ebben a témában csupán találgatásokba bocsátkozhatunk, releváns választ nem igazán tudnék adni erre a kérdésre. Újabban egyre többet hallani arról, hogy mi lenne, ha már az elemi oktatás szintjén léteznének olyan iskolák, ahol könnyűzenét tanítanának gyerekeknek, úgy, ahogy jelenleg ez a klasszikus-zenével működik. Ha több figyelem szentelődne az improvizációnak, talán új dimenziók nyílnának.
Köszönjük a beszélgetést.
2019. március 9. 06:50