A holnap hangjai – Margo
A tizenegyedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2018-2019. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Margo zenekarral folytatjuk, ők a Fülesbagoly tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
Dorka:
Régóta tanuljuk és űzzük a zenét, Marcival évek óta zenélünk duó felállásban. A Margot azonban hivatalosan tavaly tavasszal alapítottuk. A névválasztást sokan kérdezik, a válasz egészen egyszerű: Marci így szólít évek óta, holott nem ez a nevem: )
Eredetileg kétszemélyes a felállás, ketten írjuk a számokat teljes egészében, közösen álmodtuk és valósítjuk meg mindazt, ami a Margo körül zajlik. A dalok végleges formája viszont zenekarral valósul meg, elképzelhetetlennek tartjuk élő hangszerek nélkül a megszólalást.
A stílust illetően ránk jellemző módon, hasonló ízlésünkből kiindulva többrétű. Érinti a jazzt, sőt mondhatni főleg abból táplálkozik. Emellett a soul, a pop, és az RnB összhatása teszi Margová az egészet. A dallamok, a sorok, s a hangszeres játékok mögött inspirátoraink hatása is fellelhető, nyilván mindez később tudatosul. Amolyan fuzionálás a hangzás, azt gondolom számunkra is most alakul merre tartunk leginkább. Az biztos, hogy kísérletezni fogunk folyamatosan, hiszen rengeteg ötletünk van.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Dorka:
Szeretnénk megtalálni a saját világunkat, hangunkat, zenénket. Ez a folyamat gyakran improvizációból és kreatív műhelymunkából alakul. Szerteágazó tudást, és tapasztalatot halmoztunk fel, ezeket összegezzük éppen, teljesen szabadon. Egyfajta önismereti játék is történik egyszerre, ami üzenetként is felfogható. Fontos, hogy megnyugvást, zenei élvezetet, örömteli érzéseket tudjunk okozni a hallgatóságnak. A mai világban szükség van a léleksimogatásra.
/Titkos zeneterápia is lapul mindezek mögött, magunk és mások részére is./ Céljaink között szerepel ez által, hogy amit csinálunk eljusson az emberekhez, megtalálja a közönségét, és méltó pozíciót foglaljon el a magyar zenei palettán. Igazán nagy öröm lenne, ha a Margo minél több helyre el tudná vinni azt, amit képvisel. Külföldi koncertezést is tervezünk, illetve folyton bukkannak fel számunkra is érdekes elképzelések.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Marci:
Alapvetően az a különlegességünk, hogy egyszerű, életből merített üzeneteket közvetítünk a világ felé, amit gyakran komplexebb zenei világba helyezünk, és nem félünk ismeretlen vizekre evezni. Elsősorban a zenére összpontosítunk, és a kész művet elemezzük stílus szempontjából, semmint egy konkrét stílushoz írjunk a dalokat. Persze sokat finomodtunk, előfordul, hogy intenzív zenei hatásokat szánt szándékkal emelünk át, használunk fel. Az is lehet egyedi ahogy a szövegeket megírjuk. Dorka elmeséli a kigondolt érzelemvilágot, témát. Van, hogy oldalakat ír magyarul, naplót. Ezután mindketten helyben skicceket, vázlatot írunk, később én ”lektorálom” angol nyelven. Összevetjük, kiegészítjük a másikét, abszolút közös alkotói folyamat ez is, a két látásmód szépen idomul, spontán, abban a pillanatban.
Dorka
Egyelőre egy olyan szimbolikus gondolatvilágot közlünk, ami őszintén felvállal egyfajta belső útkeresést, történetet. Valóban, ezen érzelmi folyamat párosul a zenével, avagy fordítva. Egymást generálják, a szöveg a hangot, a hang a szöveget, a dallamot, a hangszeres kifejezést, egészen pontos reflektálásban működnek. A gondolatiság összefügg a hangszereléssel. Mondok egy példát.: A Magic in the City c. számban az utolsó sor a főhősnő szívdobbanásáról szól. Ezt a a dob erősíti, fejezi ki, képezi le a szavak mellett. Mint egy igazi szívverés, életszerűen 'pulzál' a hangszer.
Továbbá érdekesség, hogy az ősszel megjelenő első lemezünk egy kronologikus, összefüggő történetet rejt magában.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Marci:
Hazai zeneipari környezetben egyelőre nincs könnyű dolgunk, hiszen a mi zenénk nem az, amivel itthon szélesebb közönséget szólíthatunk meg. Éppen ezért már a legelejétől fogva a már említett külföldi terjeszkedésben is gondolkodunk. Ettől függetlenül valahol hiszek abban, hogy az éppen felnövekvő, új generáció nyitottabb lesz az új zene felé, már csak azért is, mert az internet segítségével sokkal több behatás éri őket.
Dorka
Nehéz kérdés megjósolni. Sajnos a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy tényleg nem lesz egyszerű dolgunk. Nem rádió kompatibilis a zenénk, mondhatni kicsit nehezen érzékelhető a laikusok számára. Ettől függetlenül látok esélyt arra, hogy hallgatóságot találjunk, hozzánk méltót, értő szíveket, füleket. Azon leszünk, hogy megtaláljuk a bázisunkat, a saját talajunkat, földijeinket: ) Az, hogy merre tendál a hazai zeneipar? Egyetértek Marcival, remélem, hogy fordul a kocka és olyan művészek is kapnak nagyobb figyelmet, akik igazi értéket, valódi zenét képviselnek. Minden szubjektív.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Dorka
Egészen egyszerűen rosszul vagyok attól, ha tudatos népbutítást észlelek. Gyakori jelenség, sorolhatnám milyen területeken. Nem örülök annak, ha csupán azért művelnek emberek dolgokat, hogy az teljes mértékben eladható legyen. Elszomorít, hogy egyes előadók hol és hány ember előtt játszanak playback.re, élő hangok nélkül.
Pozitív trendnek a fiatalok ébredését látom. Mind a környezettudatosság, mind a kortárs művészetek támogatása, mind az összefogás tekintetében. Metaforikusan: „nem eszünk annyi szemetet”. Kezdjük felismerni hova tartunk és mire vagyunk képesek, talán együtt sikerülhet megfordítani egy éppen romba dőlő tendenciát.
Marci:
Ami mindenképpen az egyik legnagyobb negatívum, hogy itthon nem létezik olyan rádió, mely ezt a zenei világot széles körben képviselné. Világszinten ugyanakkor a „long tail”-nek, tehát a fősodorba nem tartozó, ugyanakkor kiemelkedő minőségű, érdekes zenei rétegeknek egyre nagyobb keletje van. Az emberek szívesen hallgatják és nézik meg akár élőben is. Ez főleg a világhálónak köszönhető, ami manapság nagy változáson megy keresztül. Ebből kiindulva az alkotók egy teljesen új teret kapnak, hogy megmutassák magukat. Ez a változás jelenleg is zajlik.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Marci:
Szerintem ha megfelelő szakértelem párosul megfelelő hozzáállással, alázatos munkával, illetve amennyiben áldozatokkal együtt vállaljuk a kockázatot és hiszünk benne, akkor megvalósulhat. Természetesen ha az adekvát infrastruktúra itthon is társulna ehhez az nagyban segítene minket. Nem arra gondolok elsősorban mennyivel könnyebb lenne, hiszen befektetést és küzdelmet minden vállalkozás megkíván. Sokkal inkább arra, hogy a ráfordított pénz és munka jobban megtérülne.
Dorka
Attól függ milyen zenét képviselsz. Ami hozzám közel áll, amit mi csinálunk, abból meredek próbálkozás stabil egzisztenciát kialakítani. Biztosan személyfüggő, de számomra a színpad és a zene varázslat, amit nem szabad itthon összefüggésbe hozni a megélhetéssel, mert elveszíti az értelmét. Éppen ezért van másik szakmám, amit szintén imádok, és kiegészít mindent. Mellettük lebeghetek a zenémben, nincs stresszfaktor. Ez a zeneterápia, és a zeneoktatás. Általuk válok teljessé, s szerencsére minden a zene körül forog, eltérő szinteken.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Dorka
Gyerekkoromból arra emlékszem, hogy iszonyat jó zenéket hallgattak a szüleim. Nem ismertem 'rossz' zenét. Színes felhozatal, remek zenészek voltak reflektorfényben. Talán jobb lehetett a helyzet, mivel nem volt olyan platform ahova boldog-boldogtalan feltölthette a zenének nevezett tartalmait. Aki tudott, az játszott. Manapság mindenki zenésznek hívhatja magát. Még egy laptop Dj is. Ez nem tetszik, hiszen az embereknek fogalmuk sincs mennyit gyakorolnak és tanulnak egyes művészek, viszont a kutya se ismeri őket. A villában élő playback guru pedig ügyesen vagdos az ingyen letöltött programmal, és ettől ő is zenész. Meg is él belőle. Igazságtalanságok halmaza van jelen.
Marci:
Nyilván az idősebb generáció azt mondja nagyon sokszor, hogy akkor minden jobb volt. Szerintem inkább más volt, megvolt annak az időnek is a maga előnye és hátránya, mint ahogy napjainknak is. Az idők változnak, amivel nekünk is változnunk és fejlődnünk kell.
Dorka
A szakma szerencsére tudja mi a dörgés, az a bizonyos réteg akiket én zenésznek hívok és hiszek, a hozzáértők csapata összetart és megpróbálja eljuttatni minél több emberhez azt, ami valódi értéket is képvisel. Van azért fény az alagút végén. Nagy kincsnek tartom, hogy ilyen közösségben nőttem fel, és azt hiszem igazi zenészek közé tartozunk.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Dorka
Hihetetlenül sok tehetség van itthon. Elképesztő. Több zenekar is megállná a helyét világszinten. Jelenleg a Qualitons-nak és a Mörk-nek jó esélye van. Mintha ezen az úton lennének. Szurkolunk!
Marci:
Így van, sikereik azt bizonyítják, hogy egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy egészen apró léptekben ugyan, de tudunk közeledni nyugati piacok felé. Persze mivel némi lemaradásban vagyunk az exportban, ezért ez még mindig sokszor messzinek tűnik, de ebben is sok változás történt az elmúlt években.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Dorka:
Nagyon sok embernek, előadónak abszolút remek lehetőség. Ella Fitzgerald-ot is egy tehetségkutatón fedezték fel! Én szeretem a külföldi versenyeket nézni, élvezem a döbbenetet amikor csodás hang jön elő a semmiből. Ez nagyon klassz dolog, ugródeszka. Az már más kérdés, hogy a műsor után mi történik, kicsit csapda is az egész. Hirtelen fent, majd lent. A mondhatni 'láthatatlan' versenyek megérdemelnének nagyobb visszhangot, hiszen rengeteg zenekar van itthon, akik nem tudnak érvényesülni. A mentorok, támogatók, mesterek, külső kezek fontosak. Hálás vagyok, hogy megismertem a Fülesbaglyot, hogy ilyen eredménnyel zárult, fantasztikus élmény volt. Legyen még ilyen!
Marci:
A legtöbb embernek a tehetségkutatókról a kereskedelmi csatornákon látott műsorok jutnak eszébe. Több iskolatársam van Kőbányán, akik ezt az utat járták. Részben az ő elmondásukból, részben a saját megítélésemből azt a következtetést vontam le, hogy ezek a műsorok (bár saját kereskedelmi szempontjukból valószínűleg célt érnek) a zenész szempontjából, aki később önállóan szeretné saját dalaival a terveit megvalósítani ez nem segít. Sőt, véleményem szerint sok esetben torzítja az adott egyén piaci megítélését is. Az viszont biztos, hogy egy ilyen műsor után az embernek a saját útját járnia igényes zenekarral és zenével ugyanúgy nulláról indul mint bárki másnak. A Fülesbagolyhoz hasonló tehetségkutatók viszont megfelelő teret nyújtanak ahhoz, hogy az ember megmutassa magát a szakmának, visszajelzést is kapjon.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Marci:
Hazánkban a zenei oktatás nagy hagyományra nyúlik vissza. Ami viszont nagyon régóta nem változott, hogy a könnyűzenei (és alapvetően a modern) képzés továbbra is háttérbe szorul. Továbbra sincs itthon lehetőség arra, hogy a jazz mellett bármilyen más műfajban tanuljon az ember egyetemi szinten könnyűzenét. Ez pedig magával rántja azt a problémát, ami miatt a rendszer itthon ennyire gyenge: nincs széles körben elérhető zenei menedzsmentképzés és ezáltal a szakma is hiányzik.
Dorka:
Univerzálisan a zene, a zenetanulás, olyan kibontakozásra ad lehetőséget, olyan önkifejezési forma és kincs ami szárnyakat ad, kiapadhatatlan. Remélem azt a véleményt és meglátást sokáig fogom táplálni magamban. Tény, hogy itthon az oktatás szempontjából nincs minden érdeklődésnek bázisa. A közízlést kell formálni, az utánpótlás ölbetett kézzel vár, éppen gyakorol. Sokan vannak.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Dorka
Hatalmas buli az egész. Mindeközben iszonyat jó előadókat hallhatunk, igazi eksztázis. Nem lenne rossz, ha szélsőségesebb zenei ízlésnek megfelelő fesztiválok is lennének. A mostaniakon (főleg ami a magyar előadókat illeti) eléggé hasonló a felhozatal. Persze a Szigeten csúcs, hogy mekkora világsztárokat lehet hallani. Kapolcsot nagyon szeretem, érdekes zenei csemegéket, színházi előadásokat láthatok, hallhatok gyönyörű környezetben családias közegben. Ez való nekem, de szerintem itthon mindenki meg tudja találni a kedvére valót. A Hegyalját viszont hiányolom, tiniként az volt a kedvencem.
Marci:
Magyarország fesztiválország, ez nem is kérdés!
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Marci:
Szomorúan vettem tudomásul az utóbbi időben, hogy több klub is bezárt Budapesten. Ezek a helyszínek főleg induló zenekaroknak hiányzó láncszemek, amik fontos mérföldkövek lehettek volna részben nekünk is az induláshoz. Budapesti szempontból a zenei élet viszonylag sokszínű, így panaszra semmi ok, de szerintem még rengeteg lehetőség van, ami kiaknázatlan klubok szintjén. Vidéki helyekben egyelőre nehéz gondolkodnunk, mivel amíg nem hallják rádióban a számainkat, addig kevés reális esélyünk van megmutatni magunkat. Ez alól kivétel Debrecen, ahová Dorka miatt szinte már hazajárunk zenélni.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Dorka:
Emögött szakmai stratégiákban látom a megfejtést. Gondolok itt zenei menedzsmentre, marketingre, sajtóra, médiumokra, rádiós támogatottságra. Az a baj, hogy el vagyunk zárva a világ elől. Ideális volna, ha lenne lehetősége, megjelenési felülete, helyszíne a különböző zenei műfajoknak, művészeknek. Mindenki tudná hova kell mennie, melyik rádiót kellene hallgatnia ha erre, vagy erre kíváncsi. Eddigi tapasztalataim során a rádió és a tévé azon médiumok, amik a legkardinálisabb változást tudják elősegíteni.
Marci:
Igen, a mi szempontunkból jelenleg valóban egy vagy több országos lefedettségű rádió jelenhetné a megoldást, ami a sokszínű zenei élet minden szegmenségből merít. Bár egyre inkább azt is látom, hogy aki az internet adta lehetőségeket tanulja meg megfelelően kihasználni, az tényleg előnyre tehet szert. Emellett a már említett exporttevékenységek támogatása lendítene a legnagyobbat. Hosszútávon, szélesebb perspektívából nézve az új zenei/kreatív területek, illetve a háttérszakmák oktatására is jó lenne fókuszálni.
Köszönjük a beszélgetést.
2019. április 4. 15:22