A holnap hangjai – Perfect Pill
A tizenegyedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2018-2019. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Perfect Pill zenekarral folytatjuk, ők a tatabányai PERON tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A budapesti Perfect Pill zenekarban jelen formációval 2016 óta zenélünk együtt: Levente énekel és gitározik, Tamás basszusgitározik, László dobol és Arshak gitározik. Stílusunk leginkább dallamos rockzene, amit kiegészítünk a bennünket ért hatásokkal (Prog-rock, grunge, blues rock) és gyúrjuk össze izgalmas egyveleggé.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Egyszerűen szeretünk zenélni, szeretünk alkotni. Nagyon izgalmas, amikor egy-egy apró ötletből egy több perces dal lesz, és nagyon szeretünk az apróbb nüanszokkal foglalkozni, amikkel igazán izgalmassá lehet tenni a zenét. Célunk a rockzene progresszívebb, de mégis befogadható vonalát megismertetni az emberekkel, emellett hosszabb-távú tervünk az, hogy folyamatosan jelen legyünk a hazai koncertéletben, illetve szeretnénk kipróbálni magunkat nemzetközi színpadokon is.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Mindenki más-más típusú és stílusú zenét hallgat: van aki imádja a garázs-rockot, van, aki grunge-on nőtt fel, van aki zuhanyzás közben is 13/8-os prog metálra mossa a haját, és van aki a fúziós jazz-rockot tekinti alapkőnek. Ezekből építkezünk, és az ötletekhez mindenki hozzáteszi a saját ízvilágát. Természetesen odafigyelünk a dalszövegek mondanivalójára, szeretünk aktuális üzeneteket megfogalmazni, dalszövegbe önteni. Úgy gondoljuk, hogy egy kurrens zenekarnak kötelessége nem csak a saját belső érzelmét kiírnia magából, de fontos, hogy reflektáljon a környezetre is, amiben létezik.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Szeretjük, amit csinálunk, emiatt biztosak vagyunk abban, hogy a dalírási kedvünk nem fog csökkenni a jövőben. Jelenleg sokan bökdösnek bennünket, hogy érdemesebb lenne magyar szövegekkel alkotni. Ez azért nehéz kérdés, mert mindannyian elsősorban külföldi, angol és amerikai zenekarokat hallgatunk, az inspirációkat is belőlük nyerjük, sőt látunk remek hazai példákat is (Apey bármelyik projektje, The Qualitons, Mörk, Belau stb.)
Idén biztosan megjelentetünk két dalt klippel együtt, jövő év elején pedig egy 5 dalos EP-vel jelentkezünk, ezekkel párhuzamosan pedig tervezünk egyre többet koncertezni országszerte.
A hazai zeneiparral kapcsolatban órákig lehetne polemizálni, bennünket leginkább az bosszant , hogy nincsen egyetlen egy kurrens pop-rock zenét játszó trendszetter rádió a piacon, ami segíthet közönséget építeni a hozzánk hasonló zenekaroknak.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
A fentebb említett rádió-problémát kifejezetten negatív trendként értékeljük. Nem hisszük, hogy a retro vagy a pop top 40 az egyetlen, amit az emberek szívesen hallgatnának. Emellett sajnos az élő koncertek látogatottsága is érezhetően visszaesett, és az biztos, hogy a két dolog kéz a kézben jár.
Pozitívum az, hogy egyre több olyan butik jellegű fesztivál él meg stabilan, ahol mi is nagyon szívesen játszanánk. Ilyen a Fekete Zaj, a Kolorádó, az Abaliget Prog Camp vagy az Alpárfeszt, ahol összegyűlnek azok, akik szeretik az underground ügyeket. Ezekből a közösségekből kerülnek ki a következő igazán ütős zenekarok.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Kemény munkával, hatalmas kitartással és elkötelezettséggel el lehet érni azt a szintet, hogy az ember napi szinten csak a zenével foglalkozzon (ami praktikusan nem csak a zenélést jelenti, egy zenekar fenntartása rengeteg háttérmunkával jár), és egy tisztes megélhetést elérjen. Jelen pillanatban úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon jó kikapcsolódás, amiben kiereszthetjük a kreatív energiánkat. De persze kellő odafigyeléssel mások érdeklődését is felkelthetjük, amire - ha nem is anyagi, de mindenképpen- sikerként kell tekinteni.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Nem valljuk, hogy régen minden jobb volt. Ma az emberek ugyanúgy tudnak rajongani a zenészekért mint korábban, csak ez a rajongás inkább mérhető online, mint offline. Sok hazai előadó brutális megtekintéssel rendelkeznek a YouTube-on, de töredékük tud nagyobb helyszíneket megtölteni. Emiatt pontosan látszik, hogy ezek a “sztárok” tiszavirág-életűek, míg egy rock/metal zenekar, akiknél a koncertezés az elsődleges megjelenési platform szép lassan építi a közönségét, és akár 10 év is eltelhet, mire a mainstream média is felfigyel rá. Ez persze nem feltétlen szerencsés, de emiatt fontos a kitartás.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Nagyon jó azon együttesek útját nyomon követni, akik igyekeznek tudatosan külföldön is karriert építeni (Apey & the Pea, Ivan & the Parazol, Mörk, Belau). Abban biztosak vagyunk, hogy már az ő külföldi jelenlétükben is rengeteg munka van, hiszen sajnos a nyugati zeneipari szakemberek számára Közép-Kelet Európa és a Balkán egyenlő Mordorral. Mi inkább abban látjuk a potenciált, hogy régión belül kell jelen lenni, és helyben közönséget találni. Hiszünk abban, hogy akár a cseh, a lengyel vagy az osztrák közönség is megközelíthető Magyarországról.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Egy ideig nagyon ódzkodtunk mindenféle tehetségkutatótól, mert nem voltunk biztosak benne, hogy a mi zenénknek helye lenne egy-egy ilyen eseményen. Milyen rosszul láttuk! Az Öröm a Zene sorozat egy remek dolog, nagyon hasznosnak tartjuk, hogy ezeken az eseményeken a zeneiparban már régóta dolgozó embereknek lehet megmutatni a zenénket, és valós kapcsolatot kialakítani velük.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Amikor utaztunk Tatabányára, a Peronra, akkor végighallgattuk a velünk együtt fellépő zenekarokat, és azt kell mondanunk, volt mitől tartanunk. Remek zenekarok vannak, akik meg tudnak ütni egyedi hangot. Itt inkább kérdés az, hogy a “nagyobbak” mennyire nyitottak, mennyire engedik maguk elé vagy mellé a kisebbeket. Azt gondoljuk, hogy a hozzánk hasonló zenekaroktól nem lenne szabad félteniük a közönségüket….
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Nagyon szeretünk fesztiválozni! A legjobb, amikor egy baráti társaság összeverődik, hogy együtt menjen el egy-egy koncertet megszakérteni. Magyarország egyértelműen fesztivál-nagyhatalom, aminek köszönhetően szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen nem kell a világvégére menni egy-egy kurrens előadó koncertjéért. Eddig összesen háromszor volt szerencsénk kisebb fesztiválon játszani, és már azokon is jó volt a fogadtatás. Azon dolgozunk, hogy a jövőben eljussunk nagyobb fesztiválokra is.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
A klubélet minden szempontból alappillére az aktív koncertezésnek. Tavaly tettünk egy “kört” az országban, és volt szerencsén játszani 6 vidéki nagyvárosi klubban, ahova nagy örömmel térünk vissza jövőre az új anyaggal a kezünkben. Nagyon jó tapasztalatokkal tértünk haza, az hatalmas öröm volt, hogy mindegyik helyszínen találkoztunk hihetetlenül lelkes emberekkel, akik nyitottan fogadták a zenénket. Emellett azt is láttuk, hogy az embereket nagyon nehéz lecsábítani egy ismeretlen zenekar koncertjére.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Egyértelműen a nyitottság és az összefogás. Fontos lehet, hogy a nagyobb zenekarok ne konkurenciaként tekintsenek a kisebbekre, hanem karoljanak fel egy-egy a stílusukba illő feltörekvő zenekart. Ugyanúgy a feltörekvő zenekarok is össze kell fogniuk, és sok közös koncertet szervezni, együtt építkezni, hiszen csak így van lehetőségünk a gate-keeperek figyelmét felkelteni, legyen szó akár fesztiválokról, akár menedzsment-irodákról, a rádiókról nem is beszélve. Az emberekben alapvetően megvan a nyitottság, csak sajnos a legtöbb esetben ugyanazt a langyos valamit teszik eléjük, amit örömmel elfogyasztanak századszorra is. Sokszor hasznos kockázatot vállalni, hiszen abból lesz csak igazi áttörés.
Köszönjük a beszélgetést.
Fotó: Hegyi Júlia Lily és Dancs Enikő Bianka
2019. szeptember 12. 18:49