A holnap hangjai – DESKAVAARY
A tizenkettedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2019-2020. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a DESKAVAARY zenekarral folytatjuk, ők a III. Vajdasági könnyűzenei tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A zenekar útja tavaly, 2019 novemberében indult, mikoris egy maroknyi kishegyesi fiatalember (bízom benne, hogy még ebbe a kategóriába tartozunk) dobos nélkül, előre megírt dobalapra elkezdett próbálni. Később persze a midi fájlokat is sikerült dobosra cserélni, és néhány tagcsere után kialakult a jelenlegi felállás:
Bacsó József – basszusgitár
Bánszki Igor – harmonika
Lakatos Zoltán – gitár, vokál
Lukács Lóránt – ének
Sihelnik Alex – dobok
Tóth András – hegedű
Tóth Attila – gitár
Így, mi heten próbáljuk minél egyedibbé, és színesebbé tenni a zenénket, amit el is kereszteltünk, és a zenekar nevéhez kötődő plank-punk címkét kapta.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Rövidtávú célként mindenképp azt kell megmelíteni, hogy átvészeljük ezt a kaotikus helyzetet, ami kialakult az egész világon, és amint ez elmúlik (mert egyszer úgyis elmúlik), még nagyobb elánnal belevetni magunkat a fejlődés rögös menetelésébe. Hosszútávon pedig... titkon biztos mindenki, aki zenével foglalkozik szeretne minél nagyobb népszerűségre szert tenni, mi is merünk ilyeneket álmodni, de a realitás határain belül maradva még nem érett meg a dolog erre, ami persze nem azt jelenti, hogy nem fogunk mindent megtenni érte, hogy ez változzon. A kitűzott célok elé egyelőre az anyagiak gördítenek újabb, és újabb akadályokat, de amennyire saját forrásból tudjuk, sok-sok segítséget igénybe véve, próbáljuk ezeket az akadályokat átugrani, kikerülni, megszüntetni.
Ami az üzenetközvetítést illeti, anélkül nem is nagyon látom értelmét csinálni. Az egész zenekar mögé nem tudnék egy konkrét mondani valót illeszteni, ez dalonként jön elő, de mindenképp erős társadalomkritikával rendelkezik a zenekar szemlélete.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Lehet mindenki ezt képzeli a saját zenekaráról, de az egyediségünk leginkább a sajátos hangzásvilágban rejlik. A klasszikusnak mondható hangszereket (hegedű, harmonika) sikerült a különböző műfajok stílusjegyeivel tűzdelt punk-rock szolgálatába állítani, és ez adja meg az igazi plank-punk hangzást.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Nem siránkozni akarok, de a jövőkép sokban azon múlik, hogy a kezdetekben az ember mennyi pénzt tud belepumpálni önerőből a projektjeibe, és ha a kezdeti nehézségeket sikerült túlélni/kifinanszírozni, akkor úgy érzem, hogy az egész zeneipar befogadó jellegű. Csak el kell jutni addig.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Amit mindenképp a negatív trendek közé sorolnék, az a hangszeres zene háttérbeszorulása. Ezt úgy értem, hogy anno a kisebb klubok is az élő zenét preferálták, manapság viszont egyszerűbb és költséghatékonyabb is egy laptophuszárt hívni az emberek megtáncoltatására.
Pozitív trendeket a mai világ inkább csak nyomokban tartalmaz szerintem, amik közé besorolható, hogy a nagyobb fesztiválok is nyitnak a pályakezdők felé, és bővül az online lehetőség egy-egy formáció számára.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
A válasz: bizonyára igen, mert sokan vannak, akik a zenélésből élnek. Viszont... magunkat jelenleg nem igazán tudom ilyen szerepbe képzelni. Ha a zenész valamilyen szinten nem adja el a lelkét, akkor nehéz „betörni” a zenevilág nagyjai közé. Szerintem csak az a kérdés, hogy mennyire sikerül olyan mecénást találni, akit elfogad a közönség, mert valljuk be, hogy a zenei irányzat, amit elkezdtünk nem éppen mondható mainsteam műfajnak.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Az a baj szerintem, hogy nem a közönség ítéli meg a zenészeket, hanem az éppen aktuális média. Sok olyan zenekar létezik, akik szerintem médiatámogatással sokkal többre vinnék, de anélkül megmarad jó kis underground előadónak. Régebben talán nem volt ennyire mesterségesen irányított ez az egész.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Jelölteket nem szeretnék megnevezni, de hiszem, hogy nem lehetetlen magyar világsztárrá válni. Ahogy a magyar nemzet nagy feltalálókat, sportolókat tudott adni a világnak ugyanúgy képes nagy zenészt is adni.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Szimpatizálunk az olyan tehetségkutatókkal, ahol nincs ráerőltetve a résztvevőkre más előadók dalainak reprezentálása, ahol felszínre kerülhet az egyedisége egy zenésznek vagy zenekarnak. A „nagy” tehetségkutató műsorok szerintem egyáltalán nem erről szólnak.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Sokkal kevesebben ragadnak hangszert mint mondjuk tíz-húsz évvel ezelőtt. Bízom benne, hogy ennek ellenére az utánpótlás készen áll átvenni a stafétát, ha szükség lesz rá, mert lehet, hogy kevesebben vagyunk, de aki belevág, az komolyan is gondolja.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
A zenei fesztiválok lehetnek a legjobb ugródeszkák a kezdő zenekarok számára. Ideális helyszín arra, hogy a nagy zenekarok kedvelői belefussanak egy kevésbé közismert zenekar produkciójába. Van esély arra, is hogy akár egy olyan személy hallja meg a kezdő banda műsorát, aki tud segíteni a további fejlődésben.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Klubkoncertekre a közönség már célirányosabban látogat el. Kevesebb zenekar egy este, kevesebb ember egy este. De persze ennek is megvan a saját szépsége. Sokkal közvetlenebb a zenész és a közönség kapcsolata ezeken a rendezvényeken.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Talán, ha egy kicsit visszafordulnánk önmagunkhoz. Vannak nekünk nagy zenészeink, és zeneszámaink. Lehet a médiának a külföldi zenészek elé kellene, hogy helyezze a hazai előadókat. Ha többet hallja az ember ezeket a dalokat, azokat kezdi magában dúdolni, és nem a külföldi repertoárból szemezget.
Köszönjük a beszélgetést.
2020. július 27. 16:20