Kiemelkedő zenei tehetségéért – Kmety Benjamin (Balatonboglár 2026.)
Az Öröm a zene Tehetségkutató és Gondozó Sorozat 2015 óta díjazza valamennyi tehetségkutató rendezvényén a kiemelkedő teljesítményt nyújtó hangszereseket, énekeseket, vagy kivételes esetekben akár komplett zenekarokat az Újfalusi Gáborról elnevezett díjjal. Minden tehetségkutatón csak egyetlen díj kerül átadásra, vagyis évente összesen 22 díj talál gazdára. Szeretnénk, ha a közönség is jobban megismerné a köztünk élő tehetséges fiatalokat, ezért interjú-sorozatot indítunk, amelyben őket igyekszünk megismerni és megismertetni. A sort a balatonboglári Légrádi Antal 29. Könnyűzenei Tehetségkutató Újfalusi Gábor díjasával folytatjuk, aki nem más, mint Kmety Benjamin, az anyámkínja zenekar gitárosa.
Mesélj kérlek egy kicsit a kezdetekről? (Mióta zenélsz? Van esetleg családi hagyománya, vagy „első fecske” vagy? Jártál zeneiskolába, vagy autodidakta módon tanultál?)
14 éves voltam, amikor először gitárt fogtam a kezembe. Abban az időben kezdtem el igazán zenét hallgatni és teljesen megvadított a torzított gitár hangja. Nem tudtam elképzelni ennél vagányabb dolgot. A családomban senki nem volt zenész, viszont a baráti társaságomban nagyon sokan gitároztak és gitároznak ma is. Rövid ideig jártam tanárhoz, de a legtöbbet a barátaimtól tanultam. (Borsos Joci, Benke Attila)
Milyen zenészek vagy előadók voltak rád nagy hatással?
Nekem csupán egy gitárszóló kellett ahhoz, hogy örökre így maradjak. Accept: Metal Heart. Vannak kedvenc gitárosaim és zenekaraim, akiket csodálva hallgatok, de azt hiszem rám a korábbi zenekaraim, a zenésztársaim és a barátaim voltak igazi hatással. Tőlük tanultam mindent, nekik köszönhetem hogy idáig jutottam. Pestlőrinci haveroktól tanultam meg gitározni, a Babyes Crew zenekartól azt, hogy hogyan kell együtt játszani, a szolnoki punkoktól a stúdiózást, azt, hogy miként áll össze egy nóta, és, hogy hogyan kell zenekart csinálni. Copy Con-tól a színpadi rutint, a pesti reggae zenészektől a profi megszólalást, és még sorolhatnám. Büszke vagyok erre a díjra, de hogy abban a 15 percben megőrülhessek a barátaim kellettek, akikkel a színpadon álltam. Sokkal tehetségesebbnek tartom őket magamnál, de kétségtelen, hogy tényleg „lemegy a redőny” nálam, és megbolondulok ha anyámkínja dalokat játszok.
Meg tudnád azt fogalmazni, hogy anno miért kezdtél el zenélni és hogy azok az indíttatások milyen viszonyban vannak a mai (ezzel kapcsolatos) érzéseiddel?
Gitározni azért kezdtem el, mert egész egyszerűen rocksztár akartam lenni. Ez persze nem változott, de ma már inkább a közös zenélésért, az "együttjátékért" és az alkotás öröméért csinálom. Nagyon szerencsés vagyok, hogy Zitával írhatok dalokat. Tetszik a stílusa és szerintem piszok jó hangja van. Izgalmas, hogy egy apró ötletmorzsából dalokat tudunk összehozni, amiket aztán a próbákon összerakunk a zenekarral, majd a koncerteken el is játsszuk azokat. Nekem ez nagyon bejön.
Inkább alkotó, vagy inkább előadó típusú zenésznek tartod magad?
A kettő bennem elválik. Amikor alkotok, próbálok mindig precíz lenni. Ebben persze nagy segítség a mai stúdió technika, ami már simán elérhető demó szintig otthon is. Szinte tökéletes hangon lehet megszólaltatni bármilyen hangszert. Itt figyelnem is kell, hogy ne ragadtassam el magam és ne essek túlzásba, hogy élőben is reprodukálható legyen hangszeresen a nóta. Nagyon szeretem, amikor kezdenek összeszólni a hangszerek, és kiteljesedik egy egyszerű dallam.
A színpadon csak zúzok és jól érzem magam.
Sokat gyakorolsz? Hangszeresként a technikai megvalósítást vagy az ösztönösséget részesíted előnyben?
Őszintén? Nagyon keveset gyakorlok. Ha zenekart csinálsz ezen a szinten, akkor minden háttér feladatot; social kommunikáció, koncertszervezés, klipkészítés az ötlettől a megvalósításig, - a zenekarnak, azaz nekünk kell megcsinálni. Zitával osztozunk ugyan ezeken a feladatokon, de így is rengeteg időt zabál meg, hogy láthatóak maradjunk. Tavaly volt egy hónap, amikor szinte minden este a zenekarral foglalkoztam. Egyszer csak rájöttem, hogy abban a hónapban kb. nulla percet gitároztam. Így nem marad más, mint az ösztönösség.
Számodra a zenész lét inkább hivatás, vagy inkább egy nemes hobbi?
Egyik sem, ez Rock ’n Roll.
Van-e olyan álmod, a zenei pályával kapcsolatban, amelyet mindenképp el szeretnél érni a közeli, vagy a távolabbi jövőben?
Álom? Persze, hogy van. Még legalább 30 dalt megcsinálni az anyámkínjával.
Mit üzennél azoknak, akik most kezdtek el zenélni, vagy épp azon törik a fejüket, hogy belevágnak?
Csinálják!
Köszönjük a beszélgetést...
2026. március 27. 06:37