Kiemelkedő zenei tehetségéért – Schweigert Dániel (Nyíregyháza)
Az Öröm a zene Tehetségkutató és Gondozó Sorozat 2015 óta díjazza valamennyi tehetségkutató rendezvényén a kiemelkedő teljesítményt nyújtó hangszereseket, énekeseket, vagy kivételes esetekben akár komplett zenekarokat az Újfalusi Gáboról elnevezett díjjal. Minden tehetségkutatón csak egyetlen díj kerül átadásra, vagyis évente összesen 22 díj talál gazdára. Szeretnénk, ha a közönség is jobban megismerné a köztünk élő tehetséges fiatalokat, ezért interjúsorozatot indítunk, amelyben őket igyekszünk megismerni és megismertetni. A sort a nyíregyházi Hoollywood-i Sztárok Tehetségkutató Újfalusi Gábor díjasával folytatjuk, aki nem más, mint Schweigert Dániel gitáros, a Schweigert Fusion zenekar alapítója.
Mesélj kérlek egy kicsit a kezdetekről? (Mióta zenélsz? Van esetleg családi hagyománya, vagy „első fecske” vagy? Jártál zeneiskolába, vagy autodidakta módon tanultál?)
Nálunk mindenki klasszikus zenész a családban, így evidensnek tűnhet, hogy én is a zenei pályát választottam, ellenben egész gyermekkoromban azt mondták, hogy ne legyek zenész, mert nehéz belőle megélni. Ennélfogva soha nem is számoltam azzal hogy belevágok ebbe a dologba. Már 3-4 évesen énekelgettem otthon, így beírattak a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolába, ahol az intenzív ének, szolfézs, magánének, valamint kórus órák mellett zongorázni is tanultam. Ez a zenei előképzettség segített, hogy utána már egy nem zenei gimnáziumba járva autodidakta módon megtanuljak gitározni. A könnyűzene felfedezése és megszeretése egy időben történt a gitározás elkezdésével.
Milyen zenészek vagy előadók voltak rád nagy hatással?
Erre a kérdésre mindig rávágom, hogy Cory Wong, aki valóban nagy hatást gyakorolt rám nemcsak mint gitáros, hanem leginkább mint zeneszerző, aki tud annyira zenekari hangzásban, összképben gondolkodni, hogy nem helyezi magát folyamatosan előtérbe, hanem szerves része az általa megalkotott zenei egésznek úgy, mint bármelyik másik hangszeres a zenekarában. Ugyanakkor ez a mentalitás nekem is a filozófiámmá vált a saját zenék szerzésekor, amelyekből áll a Schweigert Fusion repertoárja. A pontosabb képért Cory Wongnál mélyebbre kell visszanyúlni, hiszen már gimnázium előtt betört a rock and roll az életembe (klasszikus zenész szüleim legnagyobb örömére), a Guns és ACDC képében. A rockot rövidesen felváltotta a blues, majd a funk zene. Ezt követte a fúziós jazz, és kezdtem el megszeretni a fúvósokat Nagyapám hatására is, aki harsonaművész, fúvószenekar vezető volt. Bár volt egy rövid próbálkozásom a szaxofon tanulással, alapvetően nem tudok fúvós hangszereken játszani, mégis annyira megszerettem a hangjukat, hogy már a kezdetektől hangszereltem rájuk. Azt még nem tudtam, hogy mikor, ki, hogyan és hol fogja eljátszani, de mindenképp szerettem volna. Azt pedig végképp nem sejtettem, hogy 5 év kemény munkáját kell beletegyem, hogy ez meg is szólaljon először színpadon, ahogyan megtörtént idén januárban Nyíregyházán az Öröm a zenében.
Meg tudnád azt fogalmazni, hogy anno miért kezdtél el zenélni és hogy azok az indíttatások milyen viszonyban vannak a mai (ezzel kapcsolatos) érzéseiddel?
8 évesen azért kezdtem el zongorázni mert a szüleim beírattak zongora órákra, pedig én dobolni szerettem volna (könnyűzenét), de ez egy olyan klasszikus zenei intézményben, mint a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola nem igazán volt kivitelezhető. 15 évesen viszont saját akaratomból kezdtem bele a gitározásba, és azok az érzéseim ma sem változtak: a zenélés öröme.
Inkább alkotó, vagy inkább előadó típusú zenésznek tartod magad?
2024 ősze óta a Kőbányai Zenei Stúdió diákja vagyok, így joggal kérdezik tőlem, hogy a Kőbányai suli adott e olyan tudást, hogy megírjam a számaim, de nem. 2021 óta már írtam rengeteg dalt, és jelenleg a Schweigert Fusion repertoárja 100%-ban a korábban megírt számaimból áll. Ezért inkább alkotó típusúnak gondoltam magam, bár mindig is bennem volt egy kicsit a színpadra vágyódás. Amióta viszont Kőbányára járok, azóta sokkal jobban felerősödött az előadói része is a dolognak, a technikai megvalósításban pedig rengeteget köszönhetek a tanáraimnak. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy beiratkoztam ide, így most már – a Kőbányai tanulmányaimnak köszönhetően - ugyanannyira tartom magam előadó, mint alkotó típusú zenésznek.
Sokat gyakorolsz? Hangszeresként a technikai megvalósítást vagy az ösztönösséget részesíted előnyben?
Sajnos nem eleget. Lassan 1,5 éve volt egy nagyon komoly ínhüvelygyulladásom, amiből még mindig nem tudtam kigyógyulni egészen. Néha fáj a bal kezem, néha nem. Ha épp nem fáj, akkor sem tudok 1 óránál többet gyakorolni egyhuzamban, ha meg épp fáj akkor csak meghosszabbítom ezeket a napokat, ha kezembe veszem a gitárt. Ezek a fizikai korlátok is hozzájárulnak ahhoz, hogy rosszabb napokon nem tudom bevetni a „nagy, szemfényvesztő technikai figurákat”, így marad az ösztönösség, az improvizációkor születő zenei dallamok, amit igazából annyira nem is bánok.
Számodra a zenész lét inkább hivatás, vagy inkább egy nemes hobbi?
Abszolút hivatás, ez nem kérdés.
Van-e olyan álmod, a zenei pályával kapcsolatban, amelyet mindenképp el szeretnél érni a közeli, vagy a távolabbi jövőben?
Szeretnék a Schweigert Fusion-el világot látni. Nem titkolom, hogy nemzetközi piacra célzom a zeném, és most, hogy már összeállt a zenekarom, lassan ez az álom kezd inkább egy hosszú távú tervvé, stratégiává átalakulni.
Mit üzennél azoknak, akik most kezdtek el zenélni, vagy épp azon törik a fejüket, hogy belevágnak?
Rengeteg kitartás és alázat kell hozzá, de mindenképp vágjanak bele, ha erre érzik hivatottnak magukat. Aki szívből zenél, az nem hátrál meg a nehézségektől, még akkor sem, ha anyagilag nincs megbecsülve a szakmánk.
Köszönjük a beszélgetést.
2026. február 16. 07:37